A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Vízügyi szakértői tevékenység Erdélyben - Tőry Kálmán feljegyzései
Tőry szeptember 13-ai bejegyzése szerint a következőkre kellett választ találnia: „Meg kell tudnom, van-e vízügyi hivatal [...] Meg kell tudnom, vannak[-e] ármentesítő, vízrendező v. [vagy] vízhasznosító társulatok? (1.) Meg kell tudnom, vannak-e vízi mérnökök <...>, műszaki személyzet (2.) [...] Megtudni, mekkora a marosvásárhelyi vízmű, (3.) hol van a vízkivételi mű, kell-e azt őriztetni, mekkora a vízkivétel, az esés, a LE, van-e völgyzárógát, duzzasztómű, vízfő, csatorna, villanytelep, ezekről terv. Szolgálati szabályzat. Vannak-e egyéb vízművek, melyek megrongálása a köznek árthat (4.) Hol vannak vízmércék, kik kezelik, hová jelentik a vízállásokat (5.) Vannak-e vízimalmok (6.) Vízellátás, kútja, forrásfoglalás, szolgálati medencék, víztornyok, szennyvíztisztítók. (7.) Vannak-e a Maroson vízkárok, partrongálódások". (Tőry 1940) A VÍZÜGYI SZERVEZET ÉS IGAZGATÁS Tőry által megfogalmazott első három kérdés - a vízügyi hivatal megléte, a személyzet, a társulatok - a vízügyi szervezetet, igazgatást érinti. Míg Erdély Trianon előtti vízügyi szervezetéről, gazdálkodásáról többet tudunk, addig a két világháború közötti román vízügyi berendezkedésről - lévén a források egy része határon túlra került vagy megsemmisült - nehezen lehet átfogó képet alkotni. Tőry erdélyi tartózkodása alatt többször is említette a kultúrmérnöki hivatalokat, s az általa leírt kérdések is elsősorban a kultúrmérnöki tevékenységhez kötődő vízrendezési (többek között patakszabályozás, medertisztogatás és rendezés, lecsapolás) és a vízhasznosítási munkákhoz (öntözések, halászat, vízerő-hasznosítással kapcsolatos munkálatok) kapcsolódtak. Az 1879-es, Kvassay Jenő szervezte, több átalakítást átélt kultúrmérnöki szervezet 1909-ben nyerte el végső formáját, amit Trianonig meg is őrzött. Az akkor meglévő 19 hivatal között számos erdélyi, illetve kelet-magyarországi székhellyel - így Kolozsvár, Nagyenyed, Brassó, Nagyvárad, Nagyszeben, Máramarossziget központtal - működött kultúrmérnöki hivatal. Dóka Klára közlése szerint a két világháború alatt Nagyváradon, Kolozsvárott, Máramarosszigeten román fennhatóság alatt is működtek kultúrmérnöki tevékenységet ellátó hivatalok (Dóka 1980a). Tőry, amikor a vízügyi hivatal meglétéről érdeklődött, az alábbi választ kapta: „Nyárádi városi kataszteri műszaki tiszttől annyit sikerült megtudni, hogy vízügyi hivatal itt nincs. Az egész kerületben (Maros-Torda, Csík, Háromszék, Udvarhely, Beszterce) nincs egy sem. A vízügyi hivatal Nagyszebenben volt, onnan áthelyezték Gyulafehérvárra." A műszaki személyzetre pedig: „A vármegyéknél volt ServiciulTechnik, mely az államépítészeti hivatalt helyettesítette, de vízi dolgokat is végzett." (Tőry 1940) Mint fentebb szó volt róla, Trianon előtt Nagyszebenben is volt kultúrmérnöki hivatal, viszont Tőry későbbi bejegyzése ezt az átköltöztetett hivatalt vízépítési hivatalnak hívja.
