A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 7. Kiss Miklós (VÍZINFORM.HU): Hogyan segítették az árvízi katasztrófák a vízügy fejlődését?

A természeti csapás az ország más részein is jelentkezett, komoly károkat okozva. Átszakadtak a gátak, kiöntötték a folyók, patakok többek között: az Ikva, a Répce, a Rába, a Bodva, a Gaja mentén. Azokon a településen ahol az ivóvízkutak elszennyeződtek, a katonaság biztosította tartálykocsikból a lakosságnak és a gyáraknak, intézményeknek az egészséges, tiszta ivóvizet.

Az árvíz levonulása után azonnal megkezdték a károk helyreállítását, és még ebben az évben hozzá láttak a védelmi művek fejlesztéséhez többek között a Szentendrei-szigeten, a Csepel-szigeten, Budakalászon, Mohács és Baja térségében.

7. árvíz: Kéthónapi küzdelem 1970-ben

„ A 20. század egyik legnagyobb tiszai árvize 1970 áprilisában kezdődött. Május közepén már mindenfelé megfeszített munka folyt a gátakon, 20-án pedig a védekezésért felelős bizottság elrendelte, hogy „Nagylakon, Magyarcsanádon, Apátfalván, Kiszomborban, Ferencszálláson és Kübekházán felöltve, a legszükségesebb holmikat összecsomagolva, fent virrasszon a lakosság". A helyzet azonban tovább romlott, így megkezdődött az evakuálás Makón és Maroslelén....."

Forrás: Duna Múzeum

Április 9.

A Tisza vize folyamatosan emelkedett. 500 embert vezényeltek a gátakra.

Április 21.

Makón és környékén 195 családot kellett kitelepíteni. Csongrád megyében 3520 ház károsodott.

Április 23.

A Tisza 843 centiméterrel tetőzött, majd az alsó szakaszán megállt az áradás.