A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
11. SZEKCIÓ - Ráckevei (Soroksári) Duna-ág (RSD) - 5. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): A Duna kisvizeinek alakulása a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág vízbetáplálása tükrében
A Duna kisvizeinek alakulása a Ráckeve-Soroksári-Dunaág vízbetáplálása tükrében Dr. Kovács Péter Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Baja 1. Bevezetés 2018 nyarán a tartósan alacsony dunai vízállások ellehetetlenítették a Ráckevei-Soroksári - Dunaág (RSD) gravitációs úton történő vízbetáplálását és hosszú időn keresztül szükségessé tették a mesterséges (szivattyús) vízpótlást. A Kvassay-vízerőtelepen található két beépített gépegység a vízszintek függvényében és az igényeknek megfelelően felváltva, valamint együttesen is üzemeltek. Augusztus közepére azonban szélsőséges különbség állt elő a Duna és az RSD vízszintjei között, amely meghaladta a beépített szivattyúk működési határát, így ezek már nem voltak képesek átemelni a vizet. Ennek következtében teljesen megszűnt a vízbetáplálás, kritikus vízmennyiségi és vízminőségi helyzet alakult ki az RSD-n. A vízminőség javítása érdekében több helyszínen megkezdődött a víztömeg levegőztetése, a megfelelő vízpótlás érdekében pedig ideiglenes szivattyúk telepítésére került sor. Ennek során összesen 11 db mobil szivattyú kiépítése történt meg. A mobil szivattyúk csak az éppen elégséges vízmennyiség betáplálását tették lehetővé az RSD rendszerbe, a kritikus vízminőségi helyzetet csak az augusztus utolsó napjaiban érkezett dunai vízszintemelkedés oldotta meg. A fentiekből is látható, hogy a Duna alacsony vízállásai nagymértékben befolyásolják a Ráckeve-Soroksári-Dunaágba történő vízbevezetéseket. A dolgozatban áttekintésre kerül az elmúlt közel 120 év dunai kisvízi vízjárása a Budapest-Vigadó téri vízmérce adatsora alapján, valamint a dunai vízszintek alakulásának vizsgálata az RSD kritikus kisvízi üzemállapotainak idején. 2. A Duna vízjárása és a Kvassay-zsilip 2.1. A Duna vízjárásának általános jellemzése különös tekintettel a kisvizekre A folyók vízjárása, tehát a vízhozam éves ingadozása főként a rövidtávon változó éghajlati tényezőktől, elsősorban a csapadéktól függ. Az árvíz és a kisvíz közötti legkisebb különbséget az egyenletes csapadékeloszlású területeken találjuk. Ilyen évi egy téli árvízzel jellemezhető területek kontinensünkön az Atlanti-óceán közelében fordulnak elő. Az óceántól kelet felé távolodva a csapadék előfordulása egyre inkább évszakos jelleget ölt, ezért a folyók vízjárása is egyre szélsőségesebbé válik. Eszakkelet-Európában akár több százszoros is lehet a kisvíz és a nagyvíz hozama közötti különbség. A kontinentalitás növekedésével együtt jár az évi két árvíz megjelenése: az egyik a (kora) tavaszi, amely a hóolvadáshoz kötődik, a másik a nyári, amely az esőzésekhez kapcsolódik. Dél-Európában a mediterrán éghajlat rendkívül szélsőséges vízjárást kialakító hatása érvényesül, mely a kisebb vízfolyások nyári teljes kiszáradásától az ősz végén hirtelen megjelenő, sokszor katasztrofális árvizekig terjed. (Kovács P. 2009) A Duna vízgyűjtőterülete a kontinens középső régiójában, a fenti három klímaterület ütközőzónájában helyezkedik el. Ennek megfelelően a terület folyóinak nagyvizei általában évente kétszer jelentkeznek: kora tavasszal, az alpi és kárpáti hóolvadás eredményeként, illetve nyár elején (zöldár), amely a kora nyári csapadékmaximumokkal van összefüggésben.
