A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 6. Horváth István (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum): Fauszodák, folyami uszodák a Dunán a 19-20. században
Fauszodák, folyami uszodák a Dunán a 19-20. században Duna-menti településeink többségének képéhez a 19. század közepétől mintegy egy évszázadon át hozzátartoztak az ún. folyami uszodák. Az első ilyen szerkezetek az 1810-20-as években épültek a fővárosi Duna-szakaszon, aztán az 1850-es évektől sorra létesítettek újabbakat, elsősorban a nagyobb Duna-parti települések közelében. Ezek az uszodák kosárszerűen a vízbe lógatott fa szerkezetek voltak, melyek nem engedték, hogy a sodrás elvigye az úszót, miközben a természetes vízben való fürdés élményét adta. Rendszerint korláttal, járdával, kabinsorral látták el ezeket a kezdetleges uszodákat. Népszerűségük a 20. század közepéig tartott, ekkorra a zárt, épített, jellemzően tisztább vizű és biztonságosabb uszodák lassan kiszorították őket. Jelentőségük nem elhanyagolható: egy olyan korban léteztek, amikor fellendülőben volt a hazai úszóélet, a polgári életmód szerves részévé kezdett válni az úszni tudás. Ezekben az uszodákban indultak útjukra az első úszótanfolyamok és szintén ezekben kerültek megrendezésre az első versenyek. Lényegében a később sikeressé váló hazai úszósport bölcsőjének tekinthetők ezek az egyszerű úszó faszerkezetek. Az előadásban részleteiben bemutatásra kerül a hazai folyami uszodák története, használatuk módja, jelentőségük a magyar úszóélet 19-20. századi fejlődésében. Horváth István történész muzeológus
