A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 2. Csath Béla (nyugdíjas): Felszín alatti vízkutakás 1866-ig
Artézi kutakat nem Magyarországon fúrtak ugyan először, de nincs Európában olyan ország, ahol gyorsabban terjedt az artézi kutak fúrása és alakult volna ki létesítésének technikája, de minden bizonnyal nincs olyan ország, ahol jelentőségük talán nagyobb lenne, mint hazánkban. A hazai ivóvíz kérdés helyzetét a XIX. századig az jellemezte, hogy a helyi adottságoktól függően forrásvíz, folyók és tavak vize, ezek hiányában ásott kút vize szolgált ivóvízként. Az alföldi sík területeken, ill. településeken viszont nagy gondot jelentett az egészséges ivóvíz beszerzése. Ekkor még a fúrásokkal való ivóvíz feltárás még igencsak gyerekcipőben járt, ám egyéni próbálkozások már voltak. Egy-egy mester találékonyságán sok múlott, aki ismerve a geológiai viszonyokat, források mellé, vagy azok közelébe telepítette fúrásait - azok általában eredménnyel jártak. Kevésbé sikerültek az olyan fúrások, melyeknek készítői ismeretlen földtani környezetben kísérelték meg a mélységi víz kinyerését. Az első fúrási próbálkozások Besztercebányáról ismertek 1822-ből, de sikertelenek lettek. Ugyanezen időben Pesten a Kálvária téren, Budán, valamint a II. kér. Vízivárosban, a „Három Korona” házban végzett fúrások sem hoztak eredményt. Hazánkban az első rendszeres fúrás 1825-ből ismeretes, a felszökő vizet adó fúrt kút, a Veszprém megyei Ugod községből, ahol a francia „téglás”, Bordió által készített 7 öles (13,2 m) kútból felszökő módon „az első 10percenet alatt 2 akóra szaporodó vizet” nyertek. A következő 5 év (1825-1830) sem kecsegtetett semmi jóval, mert Pesten a Király utcai Orczy-féle házban a Steller Jakab tervezte és Zophál Mihály vezetése alatt álló 192,4 m-es vízfúrásra való kísérlet balul végződött. Az 1830-34 évek között Székesfehérváron Berghoffer Márton által végzett 6 fúrásról az alábbi tájékoztatások láttak napvilágot:- 1831 októberében Say István bíró szerint „... az artézi kút fúrására a városban munkába vett kút már 27 ölnyire (51,3 m) lefuratván, ebben 25 ölnyire (47,25 m) magát feladó és kifolyható víz találtatott.”- 1832 áprilisában a tanácsi ülésen arról értesülhettünk, hogy a vármegyeház előtt fúrott kút állandóságot ígér.- Rádl Józsefnek egy 1834-beli beszámolója szerint: „A kutak közül, melyeket Berghoffer kútmester készített négyet vele együtt megnéztem. Ezeknek ketteje a föld színén folyvást folyó és az alá állított dézsákba vitetődik el, a víz igen jó ízű, egészséges, a másik ketteje ugyan a föld színét nem érik el, hanem ettől valami másfél ölnyi mélységben egy terméskőből készült ciszternába folyvást folyik, a honnan azt vonó kút készséggel könnyű erővel lehet használni... ” Ezek ismeretében megdőlt az eddigi kapcsolati sorrend, hogy az ország második artézi kútja Csórón készült, mert Székesfehérváron ez időben már kifolyó artézi kutak készültek. 1831 elején Budán, a Krisztina városban, az Alkotás utca 273. számú „Teremtéshez” címzett ház kertjében, ennek tulajdonosa, Heinrich János huszárkapitány „jobb és használhatóbb ivóvízre kívánva szert tenni, egy artézi kutat kezdett fúratni. 32 hónapnyi szüntelen munkálkodás és erőlködés után 1833. október 4-én az állhatatos vállalkozó csakugyan szerencsés lón 475 lábnyi (150 m) mélységben eleven vízforrásra akadni, s ez által az artézi kutat teljes sikerrel létrehozni ” tudta. A kút „nem löki fel a vizet egészen a föld színére, honnan 20 lábbal (6,3 m) alantabb maradt. ” „A valóságos, eredeti élőforrás (lIrwasser) hőmérséklete 1 ', R" (I3.4"( j, kedves ízű, kristálytiszta, s különös fiissítő erővel bír” olvasható a „Társalkodó”-ban. A kút fölé négyszögletű emlékoszlopot helyeztek felírással. (Ez idő alatt Perkátán Berghoffer készített artézi kutat). (1. kép) Felszín alatti vízkutatás Magyarországon 1866-ig Csath Béla gyémántokleveles, „Zsigmondy Vilmos” és „Bogdánfy Ödön” emlékérmes bányamérnök
