A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 5. Burián Alajos (DDVIZIG): Dráva-menti mellékág revitalizációk a vízgyűjtő-gazdálkodás és a természetvédelem szolgálatában
Dráva menti mellékág revitalizációk a vízgazdálkodás és a természetvédelem szolgálatában Burián Alajos Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Mindenek előtt fontos definiálni, mi a különbség a revitalizáció és a rehabilitáció között. Számos, a mellékágakkal és azok állapotának jobbításával foglalkozó dokumentum használja ezeket a kifejezéseket, véleményünk szerint nem mindig megfelelő értelemben. Revitalizáció: újra élővé tétel nemcsak természetvédelmi, hanem ma már vízgazdálkodási értelemben is. Rehabilitáció: valaki becsületének, jó lúrének vagy elveszett fizikai képességének a helyreállítása. A fentiekből egyértelműen érzékelhető, hogy a mellékágak, vízfolyások, folyók esetében a rehabilitációval ellentétben a revitalizáció a helyes kifejezés. A Dráva magyar-horvát közös érdekű szakasza a dunai torkolattól a Mura folyó betorkollásáig tart. Ennek a mintegy 236 km hosszú szakasznak egy része tisztán horvát területen található, a többi részen a magyar-horvát államhatár mentén meanderezik a folyó (1. sz. ábra). A Dráva ezen szakasza szabályozottnak mondható azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar-horvát, korábban magyarjugoszláv államhatár miatt az elmúlt rendszerben alkalmazott határsáv okaként bizony a folyó érintettsége gyakorlatilag megmaradt. Ehhez jön még az 1996-ban alapítod Duna-Dráva Nemzeti Park-i védeúség, amely a teljes Dráva mentét érinti a déli országhatár, azaz a 70+200 fkm-től Őrtilosig, azaz a 236+000 fkm-ig, magyar területen. Ez a két tényező együttesen biztosítóba a folyó mai napig megmaradt viszonylagos érinteúségét, természeti szépségét. A Dráva elmúlt 200 évben történt szabályozásával mára bizony egész más képet mutat. A beavatkozások érinteúék többek közöd a folyó mentén húzódó mellékágakat, mellékág rendszereket is. Ahhoz azonban, hogy mai szeimnel reálisan értékeljük az akkori szabályozási tevékenységet látnunk kell, hogy a folyón elődeink meglátták azon gazdasági érdekeket és lehetőségeket, amelyek a folyó mentén élőket és az ország érdekeit szolgálták. A cél valahol ma is ez lenne azzal, hogy hogyan lehet a legoptimálisabban kihasználni a folyóban és a folyó mentén lévő lehetőségeket úgy, hogy közben a természeti-erdőgazdálkodásivízgazdálkodási értékek ne sérüljenek, de egyben tegyék lehetővé a térség gazdasági felemelkedését, az itt élő állampolgárok életminőségeinek javítását. A mai értelemben vett mellékág revitalizációk alapvetően nem annak az állapotnak a visszaállítását célozzák, ami 200 évvel ezelőd volt a térségben. De igyekszik a jelenlegi lehetőségek figyelembe vételével és az adottságok minél magasabb szinten történő kihasználásával megközelíteni azt. Ha egy mondattal szeretnénk kifejezni a mellékág revitalizációk célját, akkor azt mondhatjuk, hogy egy olyan optimum keresést próbálunk megvalósítani, amely a térség gazdasági felemelkedésének elősegítése, valamint a térségben élő állampolgárok természeti környezetének jobbítása mellett a természetvédelmi, erdőgazdálkodási és vízgazdálkodási hármast figyelembe véve minél jobban tegyük élővé a Dráva menti mellékágakat. A feladat nem könnyű, hiszen a tervezéseknél az egyes ágazatok szakembereit is be kell vonni, vagy legalábbis egyeztetni velük az egyes mellékág revitalizációs elképzeléseket. A feladat mindenki részéről, de a tervező részéről mindenképpen egy komplex gondolkodást igényel megpróbálván megértem az egyes szakterületek szándékait, sőt, érdekeit egyaránt. Ezek tudatában indítottuk el 2004-ben a drávai mellékág programunkat annak érdekében, hogy a morfológiai változások miatt bekövetkezed kedvezőtlen folyamatokat, azok mellékágra gyakorolt hatásait minél jobban csökkentem tudjuk a természeti környezet jobbítása érdekében. Az akkori program a Dráva 20 mellékágával foglalkozott vizsgálva azok állapotát és jövőbeni revitalizációs lehetőségeit. A 20 bal oldali mellékágból 16 esetében volt az a javaslat, hogy „azonnali beavatkozást igényel” annak érdekében, hogy a mellékágak állapot romlása megállítható legyen és vissza lehessen kapcsolni az anyamederhez, a Dráva folyóhoz. Természetesen az „azonnali beavatkozást igényel” kategória nem csak a konkrét beavatkozást jelentette, hanem azokat a vizsgálatokat is egyben, amelyek alapján el lehetett készíteni a revitalizációs terveket. Az akkori dokumentum szerinti 20 mellékágat az 1. sz. táblázat tartalmazza. A 3-as kategóriába sorolt 16 mellékágból 6 mellékág revitalizációja elkészült (Drávapalkonyai-, Drávakeresztúri-, Felsőszentmártoni-, Tótújfalui-, Drávatamási-alsó és Drávatamási- felső mellékágak), 2 mellékágra (Határ-szigeti- és Vejti- mellékágak) mondjuk azt, hogy a revitalizációjával már nem érdemes foglalkozni az állapotukra tekintedel. Két mellékág esetén (Lajos-tanyai és Drávatamási-középső mellékágak) valószínűleg nem lesz szükség revitalizációra, lúszen mellékág elzárás id nem épült és a meghatározod vízállás tartósság biztosítod a jelenlegi állapotban. A többi mellékág esetében a revitalizációs programok, vizsgálatok vagy folyamatban vannak, vagy még nem kezdődtek el. Az idő előre haladtával inár nem csak a tanulmányainkból és a szakirodalomból volt alkalmunk a mellékág revitalizációval foglalkozni, tanulmányozni, hanem saját tapasztalatokat is szereztünk az időközben elkészült saját vízrendszereinken, melynek kapcsán főleg vízgazdálkodási oldalról volt alkalmunk „monitorozni” a kialakult állapotokat. A tapasztalatok azt mutatták, hogy bár a fő irányok nem voltak rosszak a revitalizációs elképzelések meghatározásánál, azonban elképzeléseinket tovább kell finomítani.
