A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Abonyi Csaba (ADUVIZIG): A Duna bal part 1489.050 - 14991 fkm közötti szakaszán megvalósult élőhelyrevitalizáció morfológiai hatásának vizsgálata
1821. között 4 átvágás létesült a Fadd - Mohács szakaszon. Az átvágások összes hossza 6500 m, az átvágott kanyarulatoké 40 km volt. A jeges árvizek elleni további szabályozási beavatkozások a folyó hosszának jelentős rövidülését és így esésnövekedést jelentettek, de a szabályozási kőművek hiánya miatt a laza altalajban gyorsan mozgó meder kanyarulatainak fejlődése ezt semlegesítette. Beszédes József terve 1839-ből tizenegy átvágást tartalmaz, amely által a tervezésbe vont folyószakasz rövidülése 96 km lett. 1854-1855-ben épült meg az új 4 km hosszú Sió meder, amely az új bogyiszlói átmetszésbe torkollott. 1869-ben alakult meg a Szekszárd - Bátai Dunavédgát Társulat, mely 1870-1872 között 37,6 km hosszban átépítette töltéseit. A Társulatba a Kalocsai Érsekség nem lépett be, így a jobbparton lévő birtokai nem kerültek az ármentesített területbe. Erre tekintettel ezen a szakaszon az árvízvédelmi töltések nem közvetlenül a parton, hanem az érdekeltek területének határán épültek (nagyrészt a mai nyomvonalon), ezáltal jelentős területek maradtak ki az ármentesítésből, amelyek ma a Duna - Dráva Nemzeti Park Gemenci területét alkotják. A folyószabályozási kőművek építése ezen a szakaszon 1878. után indult meg. 1893-1898. között készült el a Csanádi (1893-1894), sükösdi (1895-1896) és a koppányi (1897-1898) átmetszés. Az átvágások vezérárka 25 m fenékszélességű volt, amely néhány év alatt 210-300 m szélességűre fejlődött és ezzel párhuzamosan megindult a mellékágak gyors feliszapolódása. A vizsgálati területet jelentő sükösdi-kanyarban az 1895-ös átvágás miatt (4. kép) az 1493 és 1489 fkm között a meder szinte egyenes volt, ezért tervezett szabályozási művekkel egy bal kanyart próbáltak kialakítani a meder vonalazásának stabilizálására. A bal partba négy keresztgát épült, a sodorvonal jobbpartra terelése érdekében, itt pedig a partvonaltól kb. 100- 150 méterre a szabályozási vonalra kődepónia került. 3. ábra: Mederátvágás a sükösdi kanyarban A szabályozási művek elhelyezését az általános folyószabályozási tervek tartalmazzák. Ezek közül ma az 1952-ben és az 1978-ban készültek ismertek. Az 1952-es terv a középvízi szabályozással foglalkozott, de számítva arra, hogy esetleg kiegészítő kisvízszint szabályozásra is sor kerülhet, a sodorvonal vezetését a Girardon elv szerint tervezték. Az 1952-ben készült általános szabályozási terv fő célkitűzései: • a hajózhatóság javítása: • a Duna mederben lévő több mint 40 hajóroncs és a bajai Duna híd roncsainak eltávolítása:
