A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 10. Dr. Lénárt László - Hernádi Béla - Szegediné Darabos Enikő – Debnár Zsuzsanna - Czesznak László – Tóth Katalin (Miskolci Egyetem, Mátrai Erőmű ZRt., Nemzeti Környezetügyi Intézet, Észak-magyarországi Vízügyi Hatóság): Bükk-térségi termálkarsztvíz térképek pontosítása a legújabb fúrások adatai alapján - 11. Osvald Máté (SZTE): A Hódmezővásárhelyi geotermikus visszasajtoló rendszer szűrőit eltömítő biológiai komponensek vizsgálata metagenomikai módszerrel
A bekövetkezett változások mértékének számszerűsítése, az okok feltárása során gyakran felvetődő kérdés, hogy az adatgyűjtő hálózat elemei - az észlelőkutak - térbeli elhelyezkedése, száma, a mérések gyakorisága elegendő és megbízható információt szolgáltatnak-e, azaz kielégítik-e a különböző módszerek alkalmazásával végzett számítások, becslések adatigényét? (Feltételezve természetesen, hogy a hálózatban gyűjtött adatok - lenyomatként - reprezentálják a környezeti változók és a háttértényezők együttesének a talajvízjárásra gyakorolt hatását, s nem egyetlen háttértényező - mint pl. az észlelőkút közelében létesített csatorna, környezetének erdősítése, beépítés - dominanciáját jelenítik meg.) Tanulmányunkban ezért, a fentiekkel összhangban a talajvízszint-adatbázist ezúttal nem, mint idősort vizsgálatuk, hanem az egy-egy időpontban mért értékek - minta - térbeli összefüggései feltárását tekintettük feladatnak. Célunk az volt, hogy az, eredmények alapján elemezzük és rekalibráljuk a talajvízszint-észlelő hálózat térbeli szerkezetét. A vizsgálatok alapvetése, - null-hipotézise - hogy az észlelőhálózatban végzett mérések az adott időpillanatában egy minta-realizációt valósítanak meg, s a hálózat egésze ezt, mint térbeli információt is hordozza. A mintával szembeni legfontosabb követelmény, hogy tükrözze a statisztikai sokaság összes lényeges tulajdonságát és tegye lehetővé a mintaterület ismeretlen „z” értékű, x-y síkkoordinátákkal meghatározott pontjában a vizsgált „z” paraméter értékének megfelelő pontosságú becslését (Kovács J. & Kovácsné Székely I. 2006a, 2006b). Követelmény, hogy mindezt a megfigyelési rendszer úgy teljesítse, hogy működtetése az előbbi feltételek mellett minél gazdaságosabb legyen. Belátható, minél nagyobb a „z” paraméter „/?” távolságon belül bekövetkező változása, annál sűrűbb mintavételezés szükséges. A változás, illetve a változékonyság leírására számos függvény alkalmas. Ebben a dolgozatban a tér statisztika alapfüggvényéből, a variogram-függvényből származtatott félvariogram-függvény sajátosságai közül a hatástávolságot használtuk fel a mintavételezés gyakoriságának becslésére. A hazai szakirodalomban fellelhető tanulmányok e függvény segítségével elsősorban vízkémiai paraméterek optimális mintavételezési gyakoriságának becslésére hatásidőt számoltak (Kovács et al. 2005, 2011; Hatvani et al. 2011; Hatvani et al. 2012). 2. A VIZSGÁLATBA BEVONT TERÜLET, A DUNA-TISZA KÖZE GEOMORFOLÓGIAI JELLEMZŐI, VÍZGAZDÁLKODÁSA A Duna-Tisza köze a Gödöllői-dombság, a déli országhatár, a Duna és a Tisza által határolt, csaknem 10 000 km2 kiterjedésű, változatos felszínformákkal tagolt hordalékkúpsíkság, melyet négy nagyobb terület- (táj-) egység a Dunamenti-síkság, a homokhátakkal tagolt Duna-Tisza közi hátság, a Bácskai löszös síkság és az Alsó-Tisza vidék alkotja (Hajdú-Moharos J. & Hevesi A. 1999, Mezősi G. 2011a, 2011b). Elhelyezkedésüket az 1. ábra szemlélteti. (A további vizsgálatok a Duna-Tisza közén a Hátság területét érintik, azért a továbbiakban csak ennek a területi egységnek a hidrogeológiai, geomorfológiai és vízgazdálkodási jellemzőit részletezzük.) A Duna-Tisza köze központi része a 100-130 m magasságú Hátság. A Gödöllőidombságtól a Bácskai löszös síkságig húzódó, mintegy 7400 km2 kiterjedésű terület felszínformái kialakításában elsősorban a szél, kisebb mértékben a víz vett részt. A nyugati peremvidékén jellemző íves képződmények a Duna egykori mellékágainak máig fennmaradt lenyomatai. Ezeket a szabályozások és az ármentesítések előtt gyakori árvízi elöntések során érkezett finomszemcsés hordalék fokozatosan töltögette. A szél felszínformáló tevékenysége nyomán változatos homokformák képződtek. A jelentős kiterjedésű lapos vagy enyhén hullámos felszínből szigetszerűen emelkednek ki a környezetüknél nagyobb reliefenergiájú
