A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 17. Dr. Nagy László (BME): Az elöntött öblözetek a mai Magyarország területén
2.x8 0 0 0 0 0 13 0 3 6 2.x9 0 3 0 1 2 1 0 4 0 2.xl0 0 0 0 3 3 0 12 0 15 11. táblázat A Tisza-völgyi öblözetek elöntése a begátalásuk óta a mai Magyarország területén Összefoglalás Jelen közleményben a történelmi adatok statisztikai feldolgozása alapján mutattuk be azt, melyik öblözet hányszor lett elöntve. Az igazán érdekes a vízállások, a gátszakadások szélessége és a terepviszonyok alapján történő modellezése volna az öblözet elöntésének, de ez messze túlmutat a cikk terjedelmén. Sok öblözet egyszer sem került víz alá a gátépítések óta. Azon öblözetek, melyek egyszer lettek elöntve egyszeri példával szolgálnak a kialakult gátszakadással, a kiömlött víznek a területen történő levonulásával stb. kapcsolatban. Amelyek kétszer is víz alá kerültek lehetőséget adnak az összehasonlításra, ha van megfelelő adat. így az öblözetenkénti elöntés vizsgálatára azon öblözeteket célszerű használni, ahol sok adattal rendelkezünk. A víz alá kerülő terület nagysága több tényezőtől függ a gátszakadásnak az öblözetet határoló töltésen lévő helyétől, az öblözet méretétől, az öblözet topográfiai viszonyaitól, az árhullám magasságától és tartósságától, a gátszakadás szélességétől, a folyó vízhozamától, stb. Ezek együttesen határozzák meg a kifolyt vízmennyiséget és az öblözetben kialakuló feltöltődési és levonulási viszonyokat. A azonban kétségtelen, hogy az árrvízi öblözetek kitettsége nem azonos mértékű. Irodalomjegyzék ÁBI-CSZ (1974): Útmutató gátszakadások elzárásához, OVH Műszaki Fejlesztési Kiadványok. Készítette a VIZITERV 5. Iroda, Babos Z.- Mayer L. (1939): Ármentesítések, belvízlevezetés és lecsapolások fejlődése Magyarországon, I. rész, pp. 32-91. II. rész. pp. 277-278. Bárczay J. (1943): Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-43. évi működéséről, Bp. Becker A. (1939): A keleti trianoni határvízügyi viszonyai, VK. 2. szám, pp. 10-77. BenedekJ. (1932): A Duna 1926. évi árvize a Dráva-torok tájékán, VK. 14. év£, pp. 3-73. Body K. és tsai. (1966): Az 1965. évi Dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása, VK külön kötet, pp 51-102. Bognár L.: A Felső-Szabolcsi öblözet ármentesítése 1846-1958-ig. FETIVIZIG Vízügyi Történeti Gyűjtemény, (F29). Bonczos M. (1941): Beszámoló a Dunai árvízvédelmi kormánybiztos 1941. évi működéséről, Budapest. Darányi Gy. (1896): A Dömös-Pataji dunavédgát Társulat történelmi leírása Tégrády testvérek, Budapest. Dékány M. (1878): Magyarországi Armentesítő-Társulatok. Faragó T. (1902): A Vízügyi Szolgálat szervezete, Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest. Fejér T. (1997): Árvizek és belvizek szorításában, Vízügyi Történeti Füzetek, 15. kötet. Fejér T. szerk. (2001): Vizeink krónikája, Vízügyi Múzeum Tevéltár és Könyvgyűjtemény. Gyalokay M. és Szolgai J. (1966): Az 1965. évi árvíz Csehszlovákiában, In 1965 Dunai árvíz, Vízügyi Közlemények külön szám, szerk.: Ihrig Dénes, pp. 113-125. Hiring D. szerk. (1977): A magyar vízszabályozás története, Budapest. Kada M., Horovicz B. (1876): A központi árvíz-bizottmány jelentése az 1876-ik évi árvíz lefolyásáról. Pesti- könyvnyomda-ré s zvény társ as ág. Kvassay J. (1900): A Duna- és Tisza-völgyi ármentesítő társulatokra vonatkozó statistikai adatok, Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság, Budapest. VITUKI: Magyarország ártéri öblözeteinek felmérése, Atlasz Nagy T. (2002): 200 Years Dike Failures in the Carpathian Basin. Proceedings of die 2nd International Symposium on Flood Defence (ISFD’2002), Beijing, Balkema Publishers, pp. 786-793.
