A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
9. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Szilágyi Zsuzsa - Tóth Bence - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Béres Viktória (TKTVF) - Grigorszki István (Debreceni Egyetem): Bevonatlakó kovaalga vizsgálatok a Duna gödi szakaszán az áradásokkal tarkított 2010-es és a kiegyenlített vízjárású 2011-es évben
BEVONATLAKÓ KOVAALGA VIZSGÁLATOK A DUNA GÖDI SZAKASZÁN AZ ÁRADÁSOKKAL TARKÍTOTT 2010ES ÉS A KIEGYENLÍTETTEBB VÍZJÁRÁSÚ 2011-ES ÉVBEN SZILÁGYI ZSUZSA1, BÉRES VIKTÓRIA2, GRIGORSZKY ISTVÁN1, TÓTH BENCE3, ÁCS ÉVA3 1 - Debreceni Egyetem Hidrobiológiái Tanszék, 2 - Tiszántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 3 - MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet Bevezetés Noha a Duna Magyarország és egyben Európa legnagyobb vízfolyásainak egyike, hazánkban a bentonikus algaközösségének részletes vizsgálatai mindössze néhány évtizede kezdődtek. 1984 óta folynak rendszeres fitobentosz vizsgálatok a Duna gödi (1669 fkm) szakaszán (Ács 1988, 1998, Ács és Kiss 1991a, 1991b, 1993a, 1993b, Ács et al. 2000a, 2000b, 2003, 2006, Makk és Ács 1996, 1997, Makk et al. 1999, 2003, Szabó et al. 2001). A 90-es évek közepén a vizsgálatok Soroksári-Dunára is kiterjedtek (Ács és Buczkó 1994, 1996, Barreto et al. 1997, 1998, Buczkó és Ács 1992, 1994), majd a 2000-es évek elején a forrástól Mohácsig számos helyen végeztek gyűjtéseket, beleértve a Duna jelentősebb mellékfolyóit is (Schmidt 1994). Az eredményeink jó alapot jelentettek az EU VKI előírásai szerinti ökológiai állapotértékelési módszer kidolgozásához, a határértékek megadásához. 2007-ben kiépült a hazai monitorozó hálózat, így az érintett Környezetvédelmi Felügyelőségeken is folyamatosan figyelemmel kísérik a Duna hazai szakaszán a bevonatalkotó kovaalga-közösségben bekövetkező változásokat. Ezek azonban a víztestek nagy száma miatt mindössze évi két mintavételt tesznek lehetővé. A perifiton közösségek összetételét jelentős mértékben befolyásolja a vízfolyások vízsebessége, ill. ezzel szoros összefüggésben vízhozama. Ennek tanulmányozásával Stevenson (1983, 1984, 1990) több ízben is foglalkozott, noha az ő vizsgálatai kis vízfolyásokra terjedtek ki. A nagy folyók, pontosan a Duna vízhozam-változásának a kovaalga közösségekre gyakorolt hatásával már Tamás (1949) és Szemes (1966) is foglalkozott, később pedig ÁCS és Kiss (1993b), ill. Ács és munkatársai (2003, 2006) szolgáltak részletes adatokkal. Munkánk során a Duna gödi szakaszának bentonikus kovaalga flórájában (taxonszám, egyedszám) bekövetkező változásokat kísértük figyelemmel havonkénti mintavétellel 20102011 évben. Jelentős hangsúlyt szenteltünk a Duna vízminősítéséhez alkalmazott IPS kovaalga index és a vízhozam-változás kapcsolatának. Kiemeltünk egyes fizikai és kémiai változókat is, s nyomon követtük ezek változását a vízhozam-ingadozás tükrében. Továbbá elemeztük, hogy az egyes kovaalga taxonokat (különösen a domináns, ill. a szubdominánsakat) milyen módon befolyásolják az említett változók. Anyag és módszer A 2860 km hosszú Duna Európa második legnagyobb folyója, mely hidrológiai jellemzői (vízgyűjtő területe, vízhozam, hossz) alapján tulajdonképpen folyam (Rimbu 2002). A magyarországi folyásának hossza 417 km, mely még a felső szakaszhoz tartozik (Dévai 1992). A mintavétel módja, a minták feldolgozása a kovaalgák fénymikroszkópos identifikálásával bezárólag Ács és Kiss Algológiai praktikum c. munkájának Bentonikus algák 1
