A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Horváth István (Duna Múzeum): Erre beszéljen Kajlinger uram! – A főváros vízellátása a századfordulón

ERRE BESZÉLJEN KAJLINGER URAM! – A FŐVÁROS VÍZELLÁTÁSA A SZÁZADFORDULÓN Horváth István Duna Múzeum „A budapesti vízmű mai alakjában is egyike nemcsak a székesfőváros, hanem a kontinens legnagyobb szabású közműveinek, amely válságos körülmények között, olyankor ti. a mikor a rendkívül száraz időjárás miatt pld. Bécs városát már-már vízínség fenyegette, derekasan állotta a helyét, tervezőjének és megalkotójának Kajlinger Mihálynak a vízművek nyugalomba vonult tb. Igazgatójának maradandó nevet szerezvén.” - írta a főváros vízműveit ismertetve Feyér Gyula, m. kir. felsőipariskolai tanár 1911-ben.

1 A Fővárosi Vízművek közel másfél évszázados történetében Kajlinger Mihály vízműigazgató munkássága mai szemmel is meghatározó, a századforduló Budapestjének egészséges ivóvízzel történő ellátásában kiemelkedő szerepet játszott. A nevéhez fűződő pesti végleges vízmű kiépítése hosszú időre meghatározta a főváros vízellátását, alkotása fontos szerepet játszik napjaink Budapestjén is. Neve a vízmű kiépítésével egybeforrt, így mielőtt a pesti végleges vízmű viszontagságos történetét taglalnánk, érdemes röviden bemutatnunk Kajlinger Mihály pályafutását. Budapesten született 1860. február 27-én. Iskoláit is a fővárosban végezte, a Királyi József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1883-ban. A Magyar Mérnök- és Építész-egylet Közlönye halála után így ír gyermekkoráról: „vakációit a Borsodkeresztes határában fekvő Csincse-tanyán, Röck Antalnak, a Kóburg-uradalom gazdatisztjének házában töltötte. A magyar föld izzó szeretetét a hagyományokat tisztelő családi légkörben már korán szívta magába. Ifjúságában fogott a sportok műveléséhez is, igen szép eredményeket érvén el; kitűnő úszó, jeles tornász, művészi korcsolyázó és vívó volt.”

2 Valóban, a korabeli sajtó többször is hírt adott Kajlinger sikereiről, a Nemzeti Torna Egylet tagjaként elsősorban tornászként vált ismertté, egy 1880-ban rendezett versenyen például 120 cm-es ugrásával ő nyerte a magasugrás versenyét.

3 Egyetemi tanulmányait követően a főváros szolgálatába állott, előbb csatornázással foglalkozott, majd Lechner Lajos, a befolyásos középítési igazgató tanácsadója lett. Ekkor kezdett vízvezetéki kérdésekkel foglalkozni, 1894-ben meg is bízták a pesti vízmű vezetésével. Két esztendővel később a Fővárosi Vízművek első igazgatója, Wein János nyugalomba vonult, utódja Kajlinger Mihály lett, aki ekkortól az egész főváros vízellátásáért felelt. Az ekkoriban dinamikusan fejlődő Budapest lakossága szinte napról-napra több ivóvizet igényelt, így Kajlingernek hosszú távú megoldást kellett találnia a vízproblémákra, számítva arra, hogy a lakosság száma a jövőben is gyorsan fog növekedni. A századforduló idején a végleges vízmű körüli huzavona már több évtizedes múltra tekintett vissza. A budai oldalon évszázadok óta a közeli hegyekből forrásvízzel elégítették ki a lakosság ivóvízigényét, a 19. század közepére azonban az innen nyert víz nem volt elegendő, ezért gyakran mesterségesen szűrt dunai vízzel keverték az egyébként igen jó minőségű forrásvizet. Ez viszont elégedetlenséget szült a korábban tiszta forrásvizet fogyasztó lakosság körében, ezért az 1850-es években gőzüzemű szivattyúkkal ellátott vízművet létesítettek a Duna vízére alapozva, szintén a mesterséges szűrést alkalmazva. Ez sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felelt meg a várakozásoknak, ezért a Fővárosi Vízmű első vezetője, Wein János megkezdte a végleges budai vízmű tervezését. Évekig küzdött azért, hogy az általa jobbnak tartott természetes szűrési rendszert elfogadtassa a főváros vezetésével, gazdasági és technikai vonatkozásban is bizonyítania kellett, hogy elegendő és jó minőségű vizet tud szolgáltatni                                                 

1 Feyér 1911, 1. 2 Magyar Mérnök- és Építész-egylet Közlönye 1924. május 18, 62. 3 Vasárnapi Újság 1880. december 26, 8.