A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

9. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Láng Mercédesz (VKKI): A Duna 1467 - 1486 fkm szakaszának fizikai kismintakísérleti vizsgálata

felülbírálásakor a vízépítő mérnök tevékenysége károsnak és természetrombolónak minősül, rákos daganat lesz a nemzet testén (Vargha János megfogalmazása) Tehát először a minden érdekelt számára elfogadható célállapotot kellene megfogalmazni és csak utána lehetne, mint alternatív megoldás, bármilyen duzzasztásról beszélni. Hiszen a duzzasztómű sem más, mint egy eszköz kitűzött céljaink eléréséhez, a stratégia pedig a célhoz vezető út. Sajnálatos, hogy Magyarország az elmúlt évek során annak ellenére, hogy Európa vizekben talán leggazdagabb országa, még csak meg sem fogalmazta vizeivel kapcsolatban a célállapotot. Ez különösen nagy hiány annak tudatában, hogy többször elhangzott, hogy a XXI. század legnagyobb értéke a víz. Tehát elméletileg ismét gazdagok vagyunk, csak éppen nem tudjuk, mit is szeretnénk kincsünkkel kezdeni. Örömteli ugyanakkor, hogy kisebb részeredmények már vannak: csak megyénkben (Győr-Moson-Sopron) több élőhelyrekonstrukció készült el így, a természetvédelem az ökológiai igényeket, a mérnök a műszaki megvalósíthatóságot határozta meg a sikerhez. Az eredmény az élővilág újjáéledése lett. (bár tény: általában egy-egy duzzasztás árnyékában) A célállapot kidolgozása hosszú és időigényes, ugyanakkor elkerülhetetlen folyamat, melyet szükséges lenne minél előbb megkezdeni ahhoz, hogy egy hosszú távra szóló stratégiát lehessen kidolgozni. Csak ennek eredménye képpen készülhetnek el az érintettek megelégedésére szolgáló tervek és csak ez alapján lehet a különböző beavatkozásokat elvégezni. A modellezés megkezdése előtt a folyószakasz kialakulásának történetét kutatva egy kolléga hívta fel figyelmemet Jókai Mór „Régi jó táblabírák” c. művének egy részletére. Megkeresve a könyvet akkurátus dédapám széljegyzete szerint a leírás a Duna Dunaföldvárdéli országhatár egy szakaszát érintette. A leírtak hatása ma is aktuális, mondanivalója a mának is üzen. „… A mi kedves Dunánk, kit a vers „hazánk szívének” nevez, ugyanazon vers sóhajtása szerint „be sokszor megárad”. Dunamelléki elménzség ilyenkor azt szokta mondani, hogy „kicsiny a Duna”, tudniillik nem fér belé a víz. A mi pedig nem fér, az kiönt a vidékre s elpusztít húsz-harmincz falut és egynéhány ezer embernek megint nincs kenyere. …” „…. A jámbor táblabírák szinte tudták azt, hogy a kenyér milyen nagy szerepet játszik a földi tényezők között, s egyik közép megyében, melynek vidékén a kenyérpusztító elem minden évben garázdálkodott, összeültek a nemes rendek s megvizsgálva a megye térképeit, elhatározták, hogy a nemes folyót eddigi szabadalmaiban megszorítandják s a hol túlságosan regényes kalandor hajlamból illetlen kanyarulatokat képez, ott egy szép átmetszést követnek el rajta, s kényszerítik azontúl egyenes úton járni. E bölcs terv annak rende szerint határozatba is ment, az átmetszés kijelöltetett a térképen vörös tintával, a költségvetés is megtétetett: hanem… …ekkor azok a tisztelt hazafiak, a kiknek a földén keresztül kellett volna húzatni az átvágásnak, felemelték az ő pálczáikat és azt mondták, hogy ebből ugyan semmi sem lesz. Volt közöttük egy pár nagy birtokos, egy csoport kis birtokos, ezek nem engedték jogaikat, ellenálltak, pörlekedtek, mérnököt, küldöttséget megugrattak, a jelpóznákat feltüzelték, gyűléseken czivakodtak, perlekedtek, a sok perből, perorvoslatból kényelmes gát készülhetett volna már mind a két partján a kérdéses folyamnak, mely évről –évre nem szűnt meg azontúl is a nemes közbirtokosság szénáját, szalmáját a pörben forgó félszigetről betakarítani: hanem azért egy hajszálnyit sem engedett senki a maga jogaiból. … 2