A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

10. szekció: Vízépítés - Bacskai Attila - Dajka István (FETIKÖVIZIG): Suvadások / földcsuszamlások okai és a védekezés módszerei

2. Suvadás / földcsuszamlás A suvadás (földcsuszamlás) a vízáteresztő és vízzáró rétegek váltakozásánál létrejövő tömegmozgás. (A lejtős tömegmozgások rendszerébe tartozik) Rendszerint a vastag homokréteg vékonyabb agyag- és márgarétegekkel való váltakozásaikor keletkezik. Ehhez a felépítéshez társul a gravitáció. Mivel a homokréteg vízáteresztő, a rajta könnyen átszivárgó víz átnedvesíti, és csúszóssá teszi az alatta levő agyagfelületet, majd bekövetkezik a suvadás. Ezeknek még kedvez az úgynevezett monoklinális (egy irányba lejtő) település, mely elősegíti a nagyméretű lejtőmozgásokat. Maga a suvadás szó erdélyi eredetű, s a magyar köztudatba Dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár vezette be a XX. század első felében. A nagy kiterjedésű suvadásos területeken lehetetlen az építkezés, a már meglevő épületek megrepednek, sőt el is csúszhatnak. A csapadékos időszakokban bekövetkező friss suvadások tönkreteszik a legelőket. Terméketlenné és sok esetben művelhetetlenné teszik a szántóföldeket, nem beszélve az utak és vasutak tönkretételéről. Kisebb kiterjedésű suvadások esetén azonban kezelhető és megállítható a jelenség. A klasszikus suvadt földtömeg részei: A felső, extenziós (tágulásos) szakasz a csuszamlás fészke (gyökere). Legfelül a meredek, esetenként függőleges fő szakadásfallal (szakadásfront) kezdődik, amely felülnézetben karéjos alakú peremben metszi a felszínt. A csúszópálya a csúszási tükörben a felszínre is kerülhet, de csak viszonylag rövid szakaszon. Oldalirányban a csuszamlás határát a szegélyszakadás mutatja. Szintén elnyíródás helye, de nem olyan határozott vonalú, mint a perem, s omlás helyett inkább kúszás jellemző rá. Hosszirányban a fő szakadásfal alatt a csuszamlás „teste”, lépcsőzetesen alacsonyodó felszín következik. Felszíne szétterjedéses 1