A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Szlabócky Pál (nyugdíjas): Pazár István sokoldalú mérnök-zseni hidrológiai munkássága

Részletesen foglalkozik az erdélyi szénsavas vizek eredetével, elválasztva a tőzegeseket, a posztvulkániaktól. Így „Nem tekintve a légkör széndioxidját, a két leggyakoribb keletkezési mód a következő: 1.szerves anyagok széntartalma lassan oxidálódhatik, 2. szervetlen ásványokra: karbonátokra savak hatnak. Sőt, minthogy a legtöbb mélyebb talajvíz kovasavat tartalmaz, elegendő, ha forró víz kalczium-, magnézium- vagy ferrokarbonáttal találkozik”. Kitér e vizek só tartalmának eredetére is. (Ezek a migrációs kérdések még napjainkban is „kérdésesek”!) Hivatkozik Hankó Vilmos vegyész megállapítására, hogy „Rosszul foglalt és töltött víz nem felel meg a czimkén közölt chemiai elemzésnek, a fogyasztó közönség nem azt a forrásvizet kapja, a mit a forrástulajdonos hirdet.” E tanulmányában is élvezetes megjelenítésű mérnöki metszetek láthatók. (13-14. ábrák) Bemutatja a parádi főkút korabeli kézi vezérlésű töltő berendezését. Végül idézi a kor jelentős higiénikusát Fodor Józsefet: „Többre becsülendő a leggyengébb természetes savanyúvíz is a leggondosabban készült szódavíznél.” Miskolc város vízvezetéke és csatornázása (MM-É-E Közlönye1914) különlenyomata kemény kötésben maradt ránk összefűzve néhány, Általa fontosnak ítélt munkájával. A vízmű születésének történetét írja le, összefüggésben a hazai műszaki és közegészségügyi fejlődéssel, hiszen a XIX.sz. utolsó és a XX.sz. első évtizede a magyar városok mérnöki formálódásának is egyik legnagyobb időszaka. (Amint a bevezető végén említettük, a pályázati kiírás témái miatt, Pazár István miskolci vízmű alapító (igazgató) fejlesztési és üzemeltetői tevékenységével itt most csak érintőlegesen foglalkozunk). Ezen összefoglaló munkája bevezetőjében hivatkozik a szanatóriumi névadó Fodor József, a bányamérnöki végzettségű székesfővárosi vízmű igazgató Wein János, valamint Telegdi Róth Lajos geológus professzor és még további jeles személyek előmunkálati érdemeire. A hideg és melegvizű görömböly-tapolcai forráscsoport hidrogeológiai és vízminőségi érdekességeinek leírása után ismerteti a víznyerő aknakút telepítését, (Lásd: címképen) majd ismerteti a vízvezeték rendszer gerincét (15.ábra), és az Avas-hegy oldalában, bányászati módszerrel kialakított magaslati iker medencéket. (Ehhez majd 1937-ben egy 700 m hosszú alagúton hozza át a tapolcai főnyomó vezetéket.) 10