A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

3. szekció: Árvíz- és belvízkockázatok térképezése - Dr. Nagy László (BME): Árvizek humán veszélyeztetése Magyarországon

4 - 1757 06 04.-én az Eger-patak vize a tomboló esőzések miatt megáradt és

elöntötte Egert. Több mint 40 ember halt meg, amikor a vár felé vezető kőhíd

összeomlott. - 1768 márciusában „a Duna rendkívül jeges árvize alatt Pest megye (a Duna bal part Bajáig) sokat szenvedett”. A vármegyei levéltár adatai szerint (Zawadowski 1891) 21 községben 5 ember lelte halálát, 881 szarvasmarha, 277 ló, 368 juh,

2136 sertés pusztult el. Az összeomlott házak száma 557; Kalocsán 239, Hartán 119 ház dőlt össze. A vármegye a károsultak között 4723 frt 71 krt osztott szét. - az 1775 évi dunai jeges árvízről a korábbiakhoz képest relatíve sok információnk

van, azonban azok nincsenek megfelelő módon összesítve. Az árvíz áldozatainak száma a feljegyzések szerint Pesten csak 2 fő. Azonban Zawadowski (1891) beszámol a vidéki eseményekről is: "A Duna jeges árvize tönkretette Pesten az

1775-i árvíz után emelt védtöltéseket és az új Ferencvárost összerombolta, Balla

Antal jelentése szerint Majosháza és Taksony közti szigeteken (a jég) megakadt,

de már nagyobb kár nélkül. Harmadszor Rácalmásnál állott meg a jég. Majd a

sárközi helységeknél akadt meg, 6 helyen a töltéseket átszakította az ár és Foktő,

Fajsz és Kalocsát öntötte el; utóbbi helyen 130 ház ment tönkre és 3 ember halt

meg, a Varjasi hidat oszlopostól elsodorta, s a híd néhány darabját más határban

találták meg." - 1781 június 13.-án az „Ung kilépett a medréből, 1 fő megfulladt”. - 1784 januárban „a Maros áradásánál az áldozatok száma meghaladta a 200 főt”. - 1785 márciusában Köpcsény-Pozsony közötti részről jelentették: „Minden víz alatt

áll, bár napról napra apad a Duna. Szombaton (7-én) 3 ember elpusztult. Múlt

héten a zajló Duna jegén egyik jégtáblán egy térdeplő öreg embert láttak, akit

életveszedelmek között a halászok megmentettek... Temesvár és Lugos közt

nincs közlekedés, minden víz alatt áll. A postás a hullámokban elpusztult és két

rác ember január 29-én útközben megfagyott.” - 1799 március 10.-i kalocsai feljegyzés szerint: „A Duna annyira kilépett medréből,

hogy a városba vezető összes utak mélyen a víz alatt állnak. A kiöntés a parttól 2

mérföldnyire (1 osztrák mérföld valamivel 8,35 km, 1 földrajzi mérföld 7,42 km) terjed. A várost teljességgel víz veszi körül, s magassága egyes mélyebb

helyeken eléri a 1 1/2 ölet (csaknem három méter), egyébként 2-3 lábnyi (megfelel kb. 0,64-0,96 méternek) mélységű. 300 ház vízben áll, ezekből már 73

összedőlt; 4 ember a vízbe fúlt. Tegnap a székesegyház kusztosza (gondnoka)

egy tutajon átkelve két embert, akik csónakjaikból kiesve egy fába kapaszkodtak,

megmentett, ő maga azonban a vízbe fúlt… Komáromban is fulladtak meg emberek; az árvízkárosultaknak itt 2 nap alatt 4000 kenyeret sütöttek, és több

mázsa lisztet osztottak szét.” 3. HELYI VÍZKÁR MAGYARORSZÁGON A XIX. század első felében a mai szóhasználat szerinti „helyi vízkár” áldozatait a 2. táblázatban tüntettük fel, első sorban Réthly (1998) munkája alapján. A helyi vízkárok sorozatából jelen közleményben csak négy emelhető ki, melyek talán a

legjelentősebbek. A Vág 1813. évi árvizének tapasztalatait Mednyánszky Árpád (1813) jelentette meg könyvben. A felhőszakadások következtében a Vágon lezúduló víz sok gátszakadást okozott, korábban nem vízjárta területeket is elöntött. Az árvíz következtében 1