A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
14. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Tamási Enikő (EJF): Ártéri vizes élőhely-rendszerek rekonstrukciós tervezésének tapasztalatai Gemenc és Béda-Karapancsa példáján
1880190019201940196019802000 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 Egyöntetűség vizsgálat (Szmirnov-Kolmogorov próba) Összefoglaló ábra DUNA - MOHÁCS 1876 - 2008 Évi vízállás maximumok 1-L(z) Elmetszés időpontja 1960196519701975198019851990199520002005 0.0 0.2 0.4 0.6 0.8 1.0 Egyöntetűség vizsgálat (Szmirnov-Kolmogorov próba) Összefoglaló ábra DUNA - MOHÁCS 1960 - 2008 Évi vízállás maximumok 1-L(z) Elmetszés időpontja 7. ábra 8. ábra A további vizsgálatokhoz azonban szükség van olyan adatsorokra, amelyek legalábbis nagy valószínűséggel homogénnek tekinthetők. Ezért az adatsorok egy rövidebb időszakára is (30 - 40 év) megvizsgáltuk azok homogenitását és azt találtuk, hogy ezek a rövidebb időszakok nagyobb valószínűséggel homogénnek tekinthetők (5-8. ábra). Így a továbbiakban az 1969 – 2008. időszak vizsgálatával fogunk foglalkozni. A választott 40 év hosszúságú időszak arra is lehetőséget nyújt, hogy az észlelési időszak eleje és vége összehasonlítható legyen az adatsor elemzésével. A jellemző vízállások statisztikai feldolgozása, empirikus eloszlásfüggvények szerkesztése különböző paraméterekre készült el. A számítások eredményeit ábrákon és táblázatokban foglaltuk össze. Az árhullámok elemzésénél a leghosszabb árhullámos időszakok elemzését és az árhullámos időszakok számának elemzését, mint a hullámtér elöntése szempontjából legfontosabb két paramétert nemcsak éves, hanem a vegetációs időszak vízháztartása szempontjából fontos február - július és augusztus – január időszakokra is vizsgáltuk. A jobb összehasonlíthatóság érdekében a vizsgálatokat az időszak első kb. 40 éves (1878-1917, illetve Mohács esetén 1876-1915) és az utolsó 40 éves (1969-2008) időszakára is elvégeztük. Az éves terhelés szempontjából fontos árhullámos időszakok összegeinek vizsgálatát szintén az adatsor kezdeti 40 éves és az utolsó 40 év időszakára és mindhárom időtartamra végeztük el. A leghosszabb árhullámos időszakok elemzését 1, 2, 5, 10, 20, 30, 50, 100 nap hosszúságú árhullámokra, az árhullámos időszakok számának és az árhullámos időszakok összegeinek elemzését 1, 2, 5, 10, 20, 30, 50, 100 nap hosszúságú árhullámokra határoztuk meg. A vizsgálatokat nemcsak a Duna Bajai vízmércéjére, hanem a Mohácsi vízmércére is elvégeztük. Megállapíthatjuk a rendelkezésre álló 131 - 123 éves adatsor első és utolsó harmadának összehasonlításából, hogy az árhullámok adott szinten való bekövetkezése, illetve adott szintet meghaladó árhullámok darabszáma jelentősen, sokszor felére, harmadára csökkent. A csökkenés nem állítható meg, mert oka a meder süllyedése. Ha az árhullámok évi átlagos számát, tartósságát vizsgáljuk, akkor is arra a következetésre kell jutunk, hogy amíg a századelőn évente egyszer nagy biztonsággal (95 %) elöntötte a Duna a hullámtéri mellékágakat (680 cm bajai vízállás), addig ma ugyanennek az elöntési szintnek a valószínűsége csak kb. 72 %. Az árhullámok elemzését nemcsak az egész évben, hanem a vegetáció szempontjából fontos félévben (február – július) is megvizsgáltuk a jobb összehasonlíthatóság érdekében az 1878-1917 és az 1969-2008. időszakra is. Miután a Duna összetett vízjárású vízfolyás, így árhullámai az év bármely időszakában jelentkezhetnek. Így értelemszerűen a február-július félév jellemzőinek előfordulási valószínűségei alacsonyabbak mint a teljes évi adatok, de az is kiolvasható az ábrák segítségével, hogy nagyobb valószínűséggel következnek be az árhullámok a február-júliusi 6 hónap alatt, mint az augusztus-január időszakában. A fenti vizsgálatokhoz felhasznált közelmúltbeli adatsorok elemzéséből kiderül, hogy az árhullámos időszakok számának eloszlása még a közepes magasságú árhullámok tartományában sem éri el biztosan az évi 1-et, azaz nem minden évben lehet arra számítani, hogy lesz olyan árvíz, amely elönti a hullámteret, befolyik a magasabban fekvő fokokba. A további vizsgálatokban az 1969-2008. évi adatsor tartóssági felületét szerkesztettük meg különböző tűrési időkkel (1, 2, 3, 5, 10, 20, 30, 60, 120 nap), amely megmutatja, hogy egy adott vízállás, vagy annál nagyobb az év hányad részében fordul elő. Az évi nagyvizek eloszlásfüggvényét is kiszámítottuk. A vizsgálatokból az derült ki, hogy az empirikus eloszlásfüggvényt az elméletileg is elfogadható normál eloszlásfüggvénnyel való közelítése nagyon jó. Az illeszkedésvizsgálatot grafikusan is megadtuk nemcsak a teljes adatsorra, hanem a 40 éves (1969-2008.) rész adatsorra is. Jól látszott, hogy a két időszakból meghatározott értékek lényegében azonosak, tehát az empirikus
