A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

10. szekció: Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban - Nagy Zoltán, FETIKÖVIZIG: A Szamos folyó árvizeinek hatása a Tisza folyó Vásárosnaményi szelvényére, HEC- RAS 1D modell alkalmazásával

A SZAMOS FOLYÓ ÁRVIZEINEK HATÁSA A TISZA FOLYÓ VÁSÁROSNAMÉNYI SZELVÉNYÉRE, HEC- RAS 1D MODELL ALKALMAZÁSÁVAL NAGY ZOLTÁN FETIKÖVIZIG 1. A téma megnevezése, vizsgálati terület (vízfolyás-szakasz) lehatárolása, a témaválasztás indoklása Az árvizek számának utóbbi években történt növekedése aktualitást ad ezen témának. A Tisza által okozott árvizek általában összefüggő, néha országhatárokon túlterjedő, nagy kiterjedésű területeken okoznak károkat. Az események kombináltan fordulnak elő. Célom az, hogy modellezzem a 2001. évi Tiszai árvizet, figyelembe véve azt az esetet, ha a Szamoson (bal oldali mellékág) az 1970. évi árhullám érkezik és találkozik fél napos késéssel a Tiszai árhullámmal. Az árvizek jellemzői között meg kell említenem azt is, hogy a Tisza vízgyűjtő területén az erdők irtása miatt, a lehulló csapadék a növényzet vízmegtartó képessége nélkül akadálytalanul és gyorsan folyik le az alacsonyabb területekre, hirtelen megemelve így a folyók vízszintjét. Példaként említhetem az 1920-as évek máramarosi / Románia / fenyvesek fokozott irtását, az 1990-es évekből pedig ugyanezt a Kárpátok Ukrajnához tartozó részén. A Tisza a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. Vízgyűjtőjét, pályáját évmilliók alatt a külső és belső felszínalakító erők, vagyis a kéregmozgások és a vulkáni tevékenység, másrészről a víz és a szél alakították mai formájára. A Tisza a Máramarosi-havasokban ered, és 964 km hosszan kanyarogva éri el a Dunát a délvidéki Titelnél. Három szakaszra tagoljuk. A hegyvidéki szakasz a Felső-Tisza, mely az eredettől a Szamos beömléséig tart Bogdánfy Ödön lehatárolása szerint, mely képzi dolgozatom gerincét. A közép-tiszai rész a Szamostól a Maros torkolatáig tart, míg ettől délre Alsó-Tiszáról beszélünk. 2. A vizsgálandó vízgazdálkodási probléma részletes bemutatása Az 1998-2008 között bekövetkezett hat rendkívüli tiszai árvíz arra indította a Vízügyi Szolgálatot, hogy felülvizsgálja a Tisza-völgy árvízvédelmi koncepcióját. A Tisza tiszabecsi szelvény 75 év hosszúságú maximum és minimum vízállás adatsorai alapján kirajzolódik a folyó vízjátékának növekedő tendenciája, amely ez idő alatt megduplázódott 450 cm-ről 990 cm-re. Nagy valószínűséggel a közel jövőben a növekvő tendencia megmarad. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az említett 75 év során, az ukrán területen kivétel nélkül minden nagyobb árvízkor gátszakadások és töltésmeghágások következtében történtek az árvízkiöntések, amelyek jelentős árapasztó hatást gyakoroltak a magyar Tiszai árhullámra. Az ukrán árvízvédelmi rendszer fejlesztése nagy valószínűséggel kizárja vagy csökkenti az ukrán árvízi kiöntéseket, így megnő az árhullámok hevessége. Az árvízcsúcsok ugrásszerű emelkedése megkérdőjelezi az érvényben lévő árvízi biztonságra történő kiépítés mértékét. A rendkívüli árvizek kialakulásában szerepet játszó tényezők és folyamatok jövőbeni alakulásának bizonytalansága miatt a védvonalak magassági biztonságán túl, kiegészítő „biztonsági szelepek” beépítésére is szükség van az árvédelmi rendszerben. Ezek az árapasztó tározók lehetnek, melyek - a hullámtér vízszállító-kapacitásának növelése (helyreállítása) mellett - a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) a gerincét jelentik. A Tisza teljes magyarországi szakaszán a mértékadó árvízszintek általában nem ugyanazon árhullám eredményeképpen alakulnak ki. Az árhullám levonulását, illetve a kialakuló