A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

6. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Arató Csongor, Kiss Lajos, Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.: Újszerű technológiák alkalmazása a Duna alatti ivóvízvezeték építésénél

Hosszas előkészítő munkát követően 2008. augusztusában vált aktuálissá a kivitelezési munka megkezdése. Problémát jelentett azonban a 3 db 200 m, 1 db 100 m hosszú cső kitekerése, összehegesztése, és mechanikai sérüléssel szembeni védelme. Az eredeti elképzelés szerint a zátonyon és a kőgátnak a töltés felőli oldalán homokos, füves területen a mechanikai sérülés elleni védelem nem okozott gondot. A kőgáton azonban valamilyen megoldást ki kellett találnunk. A tervünk az volt, hogy fenyő fűrészáruból készített kalodákat 5 méterenként elhelyezünk a kőgáton, majd ezekbe a kalodákba egymás mellé fektetjük a kihúzott csöveket. A csőbehúzási munka során 200 m-es csőszakasz behúzását követően hegesztenénk fel a tervekben megadott módon a következő csőszakaszt. Kivitelezéskori helyszíni bejárás alkalmával azonban célszerűbbnek tűnt a teljes csőszakaszt egybehegeszteni annak érdekében, hogy a behúzás során a hegesztés időtartamára se kelljen leállni. A munkák időpontjának megválasztásánál a Duna vízállására is figyelemmel kellett lenni. Utóbbi időben a Duna váratlan időpontokban, és korábban nem tapasztalt gyorsasággal szokott áradni, ezért a vízállás előrejelzésre is ügyeltünk. A tervezett munkálatokat folyamatosan egyeztetni kellett a WWF és Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársaival, akik a kivitelezési munkát is folyamatosan felügyelték. A Duna alatti védőcsőbehúzás számtalan gyakorlati problémát vetett föl. Legnagyobb kockázatot az acélcső belső felületének esetleges érdessége, a védőcső bevezetés helyén a mechanikai sérülés elkerülése jelentette (10. fénykép). A korábban végrehajtott kamerás vizsgálatok azonban bíztatóak voltak. További kockázatot jelentett, hogy ilyen hosszú vezetékbehúzást Magyarországon még nem hajtottak végre, ezért referenciákról nem tudtunk tájékozódni. Mivel ilyen hosszban KPE csövet nem tudtak legyártani, a Duna alá 4 hegesztés került. A hegesztés megbízhatósága kritikus pontja volt a behúzásnak. Az M+T Kft. által készített – a tervezés fejezetben említett – vizsgálatok azonban igazolták a hegesztés megfelelőségét. További problémát jelentett a kivitelező kiválasztása. Több céget felkerestünk a munkára, de a megkeresett cégek mindegyike a Zolmat Bt-t bízta volna meg alvállalkozóként. Ez a cég rendelkezett a munka kivitelezésére alkalmas eszközparkkal. 8. Kivitelezés – 1. szakasz, irányított fúrás és vezetékbehúzás a holtág alatt A kivitelezési munkálatokat a holtág alatti irányított fúrással kezdtük. A tervek szerint az irányított fúrás hossza 136 m lett volna. Ezen azonban a holtág revitalizáció miatt módosítanunk kellett mind a fúrás kezdetének és végének helykijelölésében, mind a fúrás mélységében. Ezekből következően az irányított fúrás teljes hossza 183 m lett, melynek hossz-szelvényét a 8. ábrán láthatjuk. A védőcső OD160 PE 100 SDR17 KPE cső, amely 12 m-es szálakból tompahegesztéssel került összehegesztésre. A tompahegesztés előtt a csővégeket úgy munkálták meg, hogy a hegesztési folyamat során belső varratdudor ne képződjön. A haszoncső OD125 PE 100 SDR 11 KPE cső, 100 m-es tekercsekben. A hosszakból következően 1 hegesztés a védőcsőbe került, amely hegesztést minősített hegesztővel készíttettünk el. A hegesztést követően a cső minél könnyebb behúzhatósága érdekében a külső varratdudort eltávolítottuk. A haszoncső behúzása során 1,5 mm²-es jelzővezetéket is behúztunk, a későbbi minél egyszerűbb helymeghatározás érdekében. A behúzott csőszakaszt nem nyomáspróbáztuk, a nyomáspróbát a Duna alatt behúzott vezetékkel együtt terveztük végrehajtani (11-14. fényképek). 14