A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Dávid Zoltán, Seres István, FETIKÖVIZIG: Az Igazgatóság folyószabályozási koncepciója a Tisza és a Szamos folyókra

hatás az elmúlt évtizedek során állandó károsító hatásként jelent meg, így hatásai az évek során kumulálódtak. A hullámtereken, több helyen található még értékes fafajokból álló erdő, ligeterdő, valamint a térség vidra és a vadmacska állománya jelentős. 4.9. Tervezett folyószabályozási művek Mindkét folyó esetében: A célkitűzések eléréséhez a vizsgált folyószakaszon számos folyószabályozási mű építésére, vagy meglévő mű kiegészítésére, átépítésére van szükség. A tervezett szabályozási művek szerkezeti kialakítása, elrendezése, anyaga megegyezik a jelenleg is alkalmazott és a gyakorlatban is jól bevált művekével. A gyakorlati, több évtizedes megfigyelések tapasztalatai szerint a 20-25% tartósságú víz szintje felett már olyan erőteljes a biológiai védelmet nyújtó növényi vegetáció van, amely képes a földrézsűk erózióját megakadályozni. Ezen szint felett a rongálódások szinte kivétel nélkül a meder mélyebb részeiben bekövetkezett kimélyülések, alámosások folytán keletkeznek. Ezen tapasztalatok alapján kerültek meghatározásra az építési magasságok, amelyek kellő biztonsággal elérik a biológiai védősáv alsó szélét, de mégsem olyan magasak, mint a méretezési vízhozamhoz tartozó vízállás. A szabályozási művek elhelyezése többnyire az általános tervezési szokások szerint történik. A partvédőműveket az egymást követő kanyarulatokban úgy kell elhelyezni, hogy a felső végen az inflexiótól egy-másfél mederszélességre kezdődik és az alsó végén az inflexióig tart. Ahol a helyi körülmények azt indokolják, az inflexión túl is folytatódhat a partvédőmű. A keresztgátakat a túlszélesedett mederrészek lezárására, illetve feliszapoltatására olyan partszakaszokon helyezzük el, ahol a meder önmagától – várhatóan – nem, vagy csak nagyon sokára iszapolódna fel. Éles kanyarulatok domború partján ott helyezünk el sarkantyút, ahol a homorú part felé kell a sodorvonalat kényszeríteni és a domború partot fel kell iszapoltatni 4.10. Építési anyagok Mindkét folyó esetében A szervezett folyószabályozás több mint másfél évszázada alatt a kezdettől alkalmazott anyagokat nem sikerült „modernebbre” kiváltani. Az elmúlt időszakban a kő és rőzse művek mellett olyan „új” anyagok, technológiák lettek bevezetve, mint: – föld, illetve kavics anyaggal töltött műanyagzsákok (Felső-Tisza) – használt gumiabroncsból készített háló (Felső-Tisza) – aszfalt rézsűburkolat, aszfalt anyagú művek (keresztgát Vácot) – földbetonnal kitöltött műanyagpaplan (Alsó-Tisza-vidék) – vasalt betonból készített KMZ rácselemek (Közép-Tisza-vidék) – biotechnikai elemek elemekkel folytattak kísérleteket (Tiszán, a Sajón és a Rábán) – dróthálós kőművek (Dunán, Tiszán, Dráván) Az azóta eltelt időben bebizonyosodott, hogy a fentiekben felsorolt anyagok nem felelnek meg mindenben az alábbiakban felsorolt folyószabályozási művek anyagaival szemben támasztott követelményeknek: 14