A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Rónay István, Keve Gábor: Mintaprojekt a Duna-Tisza közi Közép-homokhátság helyzetének javítására
A Duna-völgy fennsíki területének vízrendezésére elsősorban nem a hátsági területek problémái miatt volt szükség, hisz ezeknek a vizeknek a Duna-völgyi főcsatornába vezetésével a belvizes gondok orvosolhatók lettek volna. A múlt század elején megépített csatornák, kisebb fejlesztéssel a szükséges mértékű lokális belvízrendezési feladatokat ellátták volna. A gondot az jelentette, hogy a Duna-völgyi főcsatorna a hátságról érkező vizeket a kiépített mederben nem volt képes károkozás nélkül elvezetni. Hosszas előkészítést követően a végső, megvalósított változat az övcsatornás, szükségtározós megoldás lett. A megoldás lényege az, hogy amennyiben a Duna-völgyi főcsatorna síksági részén kihasználtak minden vízkormányzási lehetőséget, akkor III. fokú készültség mellett elrendelik a kijelölt és kiépített területeken a szükségtározást. Ennek hatásaként a Dunavölgyi főcsatornát már csak a két alsó tározó (Kurjantó, Kolontó) záró-szelvénye alatti területekről érkező vizek terhelik, a két övcsatornán összesen 1,4 m 3 /s nagyságrendben. A rendszert úgy építették ki, hogy a mértékadó 12,1 m 3 /s lefolyó vízhozamból az előbb említett 1,4 m 3 /s kivételével összesen 10,7 m 3 /s vízhozamtól mentesítse a Duna-völgyi főcsatornát. E vízhozam mellett 35 napos lefolyási idővel számoltak és 32 millió m 3 tározóteret építettek ki. Tudni kell, hogy ez a tározótér csak akkor áll rendelkezésre, ha a belvizes időszak kezdetére a vízjogi engedélyben előírt, és a védelmi tervben is szereplő vízszinteket állítanak elő. Az ettől eltérő belvizes üzemelés nem elsősorban az adott terület, hanem az egész Duna-völgyi vízrendszer kiépítettség szintjét csökkenti. A tervben erre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak. A terv természetvédelmi szempontból két lehetséges állapotok ismertet.: A természetvédelemnek dönteni kell arról, hogy a belvizes időszak kezdetén a tervben bemutatott maximális, vagy minimális tározási szinteket, vagy annak ettől eltérő közbenső értékét akarja előállítani. Ez határozza meg, hogy a belvízi szükség-tározásra a várható védekezési időszakban mekkora nagyságrendű térfogat áll rendelkezésre. A következő táblázat első sora a jelenlegi szabályozás szerinti adatokat mutatja be A következő két sor a természetvédelem igényének két szélső értékét, és annak a szükségtározásra gyakorolt hatását jeleníti meg a jelenlegi engedélyezett maximális szükségtározási szint változatlanul hagyása esetén. A 2. tábláztból lázható, hogy a maximális természetvédelmi igény kielégítése esetén az árapasztás időtartama a jelenlegihez képest több mint felére csökken. Amennyiben a belvizes időszak kezdetére a minimális szinten elégítenék ki a természetvédelmi igényeket akkor mindössze 5,88 millió m 3 tározótérfogat hiányozna, ha a maximális természetvédelmi szinte, akkor 17,27 millió m 3 . Ez azt is jelenti egyben, hogy az eredetileg 35 napra tervezett tározási időtartam (a Duna-völgyi főcsatorna tehermentesítésének előirányzott időszükséglete) 28 ill. 16 napra csökken, ha a műszaki fejlesztés elmaradna. 2. táblázat Állapot Q árpasztás m 3 /s W Rendelke- zésre álló millió m 3 Árapasztás időtartama nap Jelenlegi szabályozás szerint 10,7 32,00 35 Szabályozás a min. természetvédelmi igény szerint 10,7 26,12 28 Szabályozás a max. természetvédelmi igény szerint 10,7 14,73 16 Szabályozás a min. természetvédelmi igény szerint 8,7 26,17 35 Szabályozás a max. természetvédelmi igény szerint 5,0 14,73 35 17
