A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
Duna-völgyi-főcsatorna torkolati vízerőmű: Tervezett erőmű üzemeltetéséhez szükséges vízhozam a Ráckeve-Soroksári Dunából (RSD), a Kiskunsági-főcsatorna (KÖF) tassi vízkivételi műtárgyán keresztül biztosítható. Az öntözés céljára épült főcsatorna eredetileg 42 m 3 / s kapacitásra lett tervezve, a vízkivételi műtárgy és a meder felső 910 m-es szakasza ennek megfelelő vízvezető képességgel épült, de ettől lefelé a mederszelvény és a műtárgyak csak fél szelvénnyel készültek el. Az RSD üzemvízszintje: 96,17 mBf. A vízkivételi zsilip üzempróbája szerint a műtárgy elvileg a dupláját is képes lenne kivezetni az RSD-ből. Feltételezzük, hogy az RSD-ben jelenleg is rendelkezésre áll az a kapacitás, amelyre annak idején a vízkivételi műtárgyat megépítették. A vízerőművel szemben támasztott potenciális teljesítmény igényt az energiaegyenleg meghatározásánál használt képlet segítségével számolhatjuk: Q p *∆h p = Q t *∆h t * 2 = 2,7m 3 / s x 31,9m x 2 = 172m 4 / s . A Duna-völgyi-főcsatorna jelenlegi mértékadó belvízszintje 5,07 m-el magasabb a Duna középvizénél. Ezzel a ∆h-val számolva, 172m 4 / s /5,07m = 34,0m 3 /s. Tehát a csatorna torkolatánál 34 m 3 /s vízhozamot kell biztosítani ahhoz, hogy a hátsági szivattyúzás energia igényét a vízerőmű megtermelje. Duna-völgyi tározók: A vízvezetés hossza az RSD-től a DVCS torkolatig 124 km (KÖF - 58 km, DVCS 66 km). Ahhoz, hogy az erőmű vízellátása egyenletes legyen, ilyen hosszúságban kellene a jelenleg 10 – 16 m 3 / s vízszállítású csatorna szakaszokat átépíteni legalább 34 m 3 / s kapacitású csatornává. Az erőmű egyenletes üzeme még így sem lenne biztosítható, mert 160 cm-nél kisebb budapesti vízállásnál megszűnik a gravitációs bevezetés lehetősége az RSD-be, és így automatikusan minimálisra korlátozódik a vízkivételi lehetőség is. Tehát ahhoz, hogy az erőmű vízellátása viszonylag egyenletes legyen, kellő nagyságú tározó közbeiktatása szükséges, lehetőleg minél közelebb a felhasználás helyéhez. A Duna-völgy topográfiai térképét tanulmányozva az egykori „vadvízország”, a Solti-síkság, illetve annak déli folytatása, a Kalocsa-sárrét Őrjeg nevű, jelenleg is mocsaras területe tűnik víztározó kialakítására a legalkalmasabbnak. Kiskunlacháza és Kunszentmiklós között a 95 m-es rétegvonal még csak foltokban fordul elő, de Kunszentmiklós alatt a rétegvonalon haladva már egybefüggő, több száz négyzetkilométeres területet keríthetünk körül, mely terület feltehetően megfelel a Solti-síkság egykori „vadvíz-országának”. A lehatárolás a települések belterületét elkerüli, mindössze két „szállás” nevű község (Fülöpszállás, Szabadszállás) belterületét veszi körbe, mely települések neve valószínűleg annak emlékét őrzi, hogy eredetileg nem állandó lakhelyként, hanem a legeltetés idejére szállásként szolgáltak. Ugyancsak töltéssel kell védeni a hátság széléről a Duna-völgybe nyújtózkodó Akasztó község belterületét, és Soltszentimre település külterületi beépítéseit is. A lehatárolás során egy ahhoz hasonló területet kaptunk, mint amilyent a KvVM által kiadott és a http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/talaj_tajekoztato/index.htm internetes címen közzétett Talajvédelem c. tájékoztató szikesedést ábrázoló térképén láthatunk. (6. ábra) 13
