A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén
Ahogyan a 2. ábrán látható, a Duna-vízgyűjtő stabil vízjárású régióit főként a hegyvidéki területek jelentik. Az Alpok, a Keleti-Kárpátok és a Dinaridák folyói a többé-kevésbé egyenletes vízjárásukat minden valószínűség szerint a domborzat által jelentősen befolyásolt, kevéssé változékony klimatikus viszonyoknak köszönhetik. A felsorolt három régió közül a legstabilabb vízjárási képet a legnyugatibb fekvésű Alpok mutatja, melynek kialakításában feltehetőleg nagy szerepe van a területen szinte állandó jelleggel érvényesülő óceáni éghajlati hatásoknak. A másik két területen a stabilitási értékek egymáshoz viszonyítva nagyjából hasonlóan alakulanak. A Duna vízgyűjtőterületének – a hat esemény együttes stabilitási mutatója (N R ) szempontjából – legkevésbé stabil vidéke a Kárpát-medence nyugati részén, a Rába és a Mura vízgyűjtőin található. A viszonylag instabil minősítést valószínűleg ismét klimatikus okokal lehet magyarázni, mivel a Kárpát-medence területén általában uralkodó kontinentális klímaviszonyokat ebben a nyugati régióban gyakrabban zavarják meg a mediterrán, néha óceáni éghajlati hatások. Ezek az egymással kapcsolódó folyamatok jellegzetes vízjárási képet hozhatnak létre a folyókon az egy éven belül jelentkező őszi másodlagos maximumok formájában (Kovács P. 2002). Az első legnagyobb havi lefolyás stabilitását (N MAX1 ) vizsgálva megállapítható, hogy a Dunavízgyűjtő körülbelül felerészben a stabil vízjárású kategóriába tartozik (3. ábra). A terület nyugati részén az Alpok és tágabb környezete (Sváb-Frank lépcsővidék, Bajor-erdő, CsehMorva-dombság) képez „stabil régiót”, míg a keleti-délkeleti részen a Kárpátok és a Dinárihegyvidék alkot egy nagyjából összefüggő, stabil vízjárású zónát. Ez utóbbihoz csatlakoznak a Kárpát-medence déli részén a Duna és az itteni nagy folyók (Dráva, Tisza, Maros) alsó szakaszai, illetve a Balkán-hegység egyes vízgyűjtői is. Az Északi-Kárpátokból ebbe a csoportba tartoznak a Bodrog forráságai nagyrészének és a Nyitra folyónak a vízgyűjtői is. 3. ábra 16
