A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén

tapasztalhatók. A diszkrimináns időszakoknak a nagy számú ide tartozó vízfolyás miatti megnövekedései a 2. táblázatban is jól nyomonkövethetők. Az altípusba tartozó vízgyűjtők földrajzi szempontból – néhány különálló terület kivételével – többé-kevésbé összefüggő régiókat alkotnak, melyek az összes morvaországi, a legtöbb kisalföldi, illetve kelet-dináriszerbiai terület mellett Erdély nyugati vidékén, illetve az Északi-Kárpátok déli részén, egy széles sávban húzódnak. Elmondható, hogy – már csak nagy létszáma miatt is – ez a legelterjedtebb altípus a Duna-vízgyűjtőn, elemei a legnyugatibb alpi és nyugat-dinári régiók kivételével szinte minden térségben jelen vannak. Öt vízfolyás, a Regen, a Szamos, a Kraszna, az Ondava és a Kisuca tartozik a 4/b altípusba. Itt a MAX2 esemény a MAX1-el egyidőben, február és áplilis között jelentkezik, míg a MAX3-nak az előző altípushoz hasnolóan hosszú, hat hónapos időszaka van. A min1 esemény a 4/a altípushoz képest általában egy két hónappal később, szeptembertől novemberig fordul elő, míg a másik két minimum esetében ismét hosszabb, 4-6 hónapos tartamokkal kell számolni, de minden esetben csak augusztust követően. A Duna-vízgyűjtő legkisebb létszámú csoportja a 4/c altípus, amely két elemből áll: a Nagyág és a Jijia folyók tartoznak bele. A két vízfolyáson a nagyvízi események körülbelül ugyanabban az időben érkeznek: az első két maximum február és április között, a MAX3 egy hónappal később. A vizsgált három minimum általában ősszel, vagy télen jelentkezik: a legkorábban a min3 augusztustól kezdődően, a legkésőbb a min1, novembertől februárig figyelhető meg. Érdemes megjegyezni, hogy ebben az altípusban a legkisebb és legnagyobb havi lefolyás előfordulásai között nincs meg a megszokott, nagyjából féléves időbeli távolság, hanem a két eseménycsoport diszkrimináns időszakai majdnem átfedésben vannak, alig egy hónappal térnek el egymástól. Emiatt a két folyó vízjárása jelentősen különbözik a környezetükben tapasztalhatóktól, amely minden bizonnyal valamilyen lokális hatásra alakult így. Mivel számottevő antropogén beavatkozásról nem sikerült információt szerezni (Pasoi, I. 2004 és a Nagyág esetében személyes tapasztalat), az okokat valahol a helyi természeti tényezők között kell keresni. Az is valószínű, hogy más-más jelenségek hatottak a két folyóra, mivel földrajzi környezetük is nagyon különböző: a Nagyág magashegységi, a Jijia alföldi térszíneken folyik, de a rendelkezésre álló tematikus térképek alapján a pontos okokat nem sikerült feltárni. Az ötödik főtípusba inkább a hegyvidéki jellegű területek tartoznak, mint az ÉszaknyugatiKárpátok legmagasabb vonulatainak folyói, néhány kelet-alpi terület, a Dinaridák nagy részének és a Balkán-hegység vizsgált vízgyűjtőinek többsége. Emellett azonban az Erdélyimedence és az Észak-Alföld által a síkabb vidékek is képviselve vannak az altípusokban. A főtípus egységes tulajdonságaként az első maximumok március és május közötti előfordulása mellett a második és harmadik események időszakainak a nagyobb mértékű, akár féléves elhúzódása jelölhető meg. Huszonhét vízfolyás tartozik az 5/a altípusba a Duna vízgyűjtőjében. Ebben a csoportban az első maximum három (március-május), az első minimum négy hónapig tart (július-október), de a többi hidrológiai esemény (második és harmadik minimumok és maximumok) időszakai hosszabbak, általában 5-8 hónapig tartanak. Földrajzi elterjedését tekintve az altípusba sorolhatók a délen húzódó hegyvidékek (a Dinaridák nyugati része és a Balkán-hegység), illetve néhány kisebb terület a síkvidékek peremi régiójából (a Lajta, a Fischa, vagy a Rába középső szakasza a Bécsi-medencéből és a Kisalföldről, vagy a magyarországi Felső-Tiszavidék az Alföld északi részén). Az 5/b vízjárási altípus 15 vízgyűjtőt tartalmaz. A márciustól májusig megfigyelhető első maximum mellett itt az első minimum szeptember és december között észlelhető. A többi esemény meghosszabbodott periódusa 5-7 hónapra tehető. A Magas-Tátra környéki vízgyűjtők mellett a Maros felső folyása az Erdélyi-medence belsejében, valamint néhány kisebb osztrák közvetlen dunai mellékvíz került ebbe az altípusba. 11