A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén

VÍZJÁRÁSTÍPUSOK ÉS A VÍZJÁRÁS STABILITÁSA A DUNA VÍZGYŰJTŐTERÜLETÉN KOVÁCS PÉTER KDV-KÖVIZIG Bevezetés A Duna hosszát tekintve tekintve – a Volga mögött – Európában is csak a második helyezett, mégis Földünk egyik „legnemzetközibb” folyama. A Duna és mellékfolyói jelenleg összesen 20 ország területéről gyűjtik össze a vizeket, amely világviszonylatban is egyedülállónak számít. Az érintett államok társadalmi-gazdasági viszonyainak kialakításásban és történelmében ez a vízhálózat mindig nagyon fontos szerepet játszott. Éppen ezért mindig fontos volt a Duna és mellékfolyóinak részletes, tudományos értékű kutatása, melynek segítségével egyre teljesebb képet alkothatunk e nemzetközi vízfolyásrendszer hidrológiai viszonyairól. Éppen a 20. század második felében itt kialakult éles politikai határvonal miatt volt nagy jelentősége a teljes vízgyűjtőre kiterjedő, határokon átívelő kutatásoknak. A Dunavízgyűjtőbeli országok hidrológiai együttműködése immár több mint harminc éves múltra tekint vissza, és azóta fogja össze a Dunával és vízgyűjtőjével kapcsolatos nemzetközi hidrológiai vizsgálatokat. Az együttműködésben résztvevő kutatók 1986-ra léterhozták a Duna Monográfiát, amely a folyóval kapcsolatos legnagyobb, jelenleg rendelkezésre álló egységes nemzetközi tudástár. A Monográfia elkészülte óta eltelt több mint húsz év alatt azonaban a tudományok fejlődésével új kutatási módszerek jöttek létre, amelyeknek a Dunavízgyűjtőre vonatkozó eredményei a Monográfiához folyamatosan csatlakozó kiegészítő kötetekben jelennek meg. Ennek szellemében a vizsgálat elkészítésének elsődleges célja a Duna és mellékfolyói vízjárásának egységes módszerekkel való tanulmányozása. A fő feladat a vízjárás tipizálása és stabilitásának meghatározása a teljes vízgyűjtőre vonatkozóan. Az eredmények egy Monográfia-pótkötetben is bemutatásra kerülnek (Kovács P. 2006). A vizsgálat tárgya tehát a vízjárás, amely egy adott hidrológiai esemény éven belüli változásait mutatja meg. A vízjárás bemutatásában föként a szélsőséges események – maximumok és minimumok – játszanak fontos szerepet. Habár a kiválsztott hidrológiai esemény adott éven belüli viselkedése esetleg jelentősen is eltérhet egy másik évben bekövetkező eseménysortól, a vízjárás jellegzetes tulajdonságai azért egy hosszabb, több évet átfogó időszakban is azonosíthatók. Ebből következően a vízjárástípusok meghatározása a hosszú időn át hasonló tulajdonságú területek lehatárolása alapján történik, a vízjárás stabilitása pedig egy adott év és a jellegzetes, sokévi átlagos vízjárási viszonyok közötti különbséget jelenti. Korábbi tanulmányok a témában A Duna-vízgyűjtő néhány területe már korábban is szerepelt néhány, a vízjárási típusokra és a stabilitás számítására vonatkozó kutatásban, amelyek nem a teljes vízgyűjtőt, hanem általában annak kisebb egységeit vizsgálták. A Duna vízgyűjtőterületét érintő munkák közül a következők emelhetők ki: A Tisza egyes mellékvizei a V. A. Stanescu és munkatársai (1997) által az ENSZ koordinálású FRIEND-AMHY együttműködés kereteiben készített, a vízjárás stabilitásával foglalkozó tanulmányában. A vizsgálthoz szükséges adatokat a FRIEND-AMHY adatbázisból, nemzeti hidrológiai évkönyvekből, illetve a III-AMHY program nemzeti koordinátorai által gyűjtötték össze. A rendelkezésre álló adatok alapján öt ország – Románia,