A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Kákonyi Árpád, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága: Szikes tavak a Duna-Tisza közén
SZIKES TAVAK A DUNA-TISZA KÖZÉN DR. KÁKONYI ÁRPÁD Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Soó Rezső botanikus 1937-ben így siratta a vízhiány! (akkor mit mondjunk most mi?) miatt pusztuló félkultúr tájakat: "...a Kiskunság turjánosain, pusztáin...közelmúltban, 1925-től végrehajtott lecsapolás - amely semmi tekintettel nem volt a terület nagy természettudományi jelentőségére, sem tájképi szépségére - könyörtelenül elpusztította az ősi jellegét, flóráját, faunáját, oly sokáig megőrzött táját, eltűntek, elpusztulnak a nádasok, mocsárszemek, zsombékosok, hímes rétek - s velük ritka madarak, de az állatvilág sehol másutt nem ismert különlegességei is: lepkék, pókok, cincérek - eltűnőben vannak a kőriserdők s velük az Alföld történelem előtti erdei növényvilágának hírmondói. Helyüket majd elfoglalják - mint már annyi lecsapolt területen - a kietlen szikesek, s a jövő nemzedék előtt már pusztaság lesz a táj, ahol napjainkban még rétek és erdők virultak, madarak és lepkék ezrei szálltak, páfrányok és orchideák, szebbnél szebb liget és lápvirágok nyíltak..." Alig negyven év múlva a „kietlen szikesek” illetve speciális élőviláguk is értékessé vált és előbb nemzeti parki, tájvédelmi körzeti lehatárolásban, később a törvény erejénél fogva védelem alá kerültek. A szikes tavak nemcsak Európában, de az egész világon különleges és meglehetősen ritka természeti jelenségnek számítanak. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területe több, mint 1 millió ha, ezen 115 ezer ha védett természeti terület (ebből 28 ezer ha ex lege szikes tó és láp, amely nem foglalja magában az egyedi határozattal védett területeken levő szikes tavakat) található. Az 1996. évi LIII. (a természet védelméről szóló) törvény meghatározása szerint: 23. §. 3. e) a szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók; A szikes víz gyűjtőfogalom, csak az alapvető kémiai tulajdonságok közösek: pl. a víz Na-, HCO 3-, CO 3-ionokban való gazdagsága. A tavak vizének magas sótartalma, a vízjárás ciklikus dinamikája, speciális mikroflórája és mikrofaunája különleges élővilág életlehetőségeit biztosítja. A szikes tavak élővilágára a viszonylagos fajszegénység és a nagy egyedszám a jellemző. A szikesek kialakulásának legfontosabb előfeltétele egyfajta szélsőséges, elsősorban az Alföld két foltjára kiterjedő speciális hidrometeorológiai és talajtani adottság. A viszonylag kevés csapadék hőséggel, nagy lehetséges párolgással és a talaj felszínének közelében, a kapilláris zónában rendelkezésre álló felszín alatti vízkészlettel párosulva intenzív sómozgást és felhalmozódást idéz elő. A sekély mélység következtében a víz hőmérséklete gyorsan és szélsőségesen követi a léghőmérsékletet, illetve annak ingadozását. Nyáron hamar nagyon felmelegszik, hideg évszakokban hirtelen lehűl a tavak vize. Egy napon belül is jelentős lehet a hőmérsékleti ingadozás, ugyanakkor a szél által könnyen átmozgatható sekély vízben nem alakul ki hőmérsékleti rétegződés. A szikes tavak szín szerinti csoportosítása alapján beszélhetünk fehér és fekete tavakról. Előbbiek színét a vízben lebegő kolloid állapotú mészsók adják. A zavarosság miatt az átlátszóság csekély, amely jelentős élőhelyi korlát. A víz elpárolgásával a kolloidok pelyhesednek és szürkés iszapként az aljzatra süllyednek. Kiszáradás után a mederfenéken „kivirágzik” a sziksó.
