A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)

3. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Körösparti János, Bozán Csaba, Halászati és Öntözési Kutatóintézet: A földárjás területek vízgazdálkodási problémái

3. A földárja, mint az Alföld egyedi hidrológiai jelensége

A vízügyi megfigyelések alapján kijelölhetőek bizonyos területek, ahol a felszíni vízborítás nem meteorológiai okokra vezethető vissza. Ezeken a helyeken olyan hidrogeológiai jelenség hatása érvényesül, amely csak erre az egyedülálló geológiai felépítéssel rendelkező területre jellemző.

A Kárpát-medence DK-i részének geológiai felépítése igen sajátos. A medence kifejlődése a kárpáti hegykoszorú kiemelkedésével és a belső területek süllyedésével vette kezdetét. A földtörténeti korok folyamán először tengeri, majd tavi üledékképződés zajlott. A süllyedés az egyes részterületeken nem volt egységes, így a rétegsorok eltérő vastagságúak. A tengeri és tavi üledékek a 2000-6000 m vastagságot is elérhetik. A jó vízvezető képességű homok részaránya 40-50%-os is lehet (2. ábra).

К isk undor oz sin a Таре Alqyö Hódmezei vásár hely Székkuias Orosháza Piis/tafoldvár Csanádapáca U|kiqy<?s Békéscsaba Gyula

DNY Sándorfalva Szeged Tótkomlós Csorvás Medqyesegyháza Elek ÉK

1. Nagy ellenállású, porózus homokréteg; 2. Kis ellenállású, vízzáró agyagréteg; 3. A negyedkori rétegeket tagoló határvonalak; 4. A harmadidőszaki tétegek felszíne; 5. Kavicsrétegek az ártézi fúrásokban

2. ábra: Földtani szelvény a Dél-Tiszántúlról (Rónai, 1967)

A medence feltöltését a mai folyók ősei, (Tisza, Maros, Körösök) fejezték be. A Maros hordalékkúp a legfontosabb, amely az Erdélyi szigethegység hegylábi térszínétől a Gádoros- Orosháza-Székkutas vonalig nyúlik be az Alföldre. A hordalékkúp üledékei K-Ny-i irányba egyre finomodnak. A durvább szemcse-összetételű öszletek nagy mennyiségű vizet tartalmaznak. A későbbi kéregmozgások révén a különböző víztestek kapcsolatba kerülhettek egymással, így egy különböző lokális alrendszereket magába foglaló regionális vízáramlási rendszer alakulhatott ki. Az egyes rendszerek kommunikálhatnak egymással a helyi hidrogeológiai tényezőktől függően. A víztestek áramlása igen lassú, amit a magas oldott ásványianyag-tartalom bizonyít (Major és Orlóci, 1981). A nyomáshullámok igen gyorsan terjednek az egyes rendszerek között, így a távoli utánpótlódási zóna mélybe szivárgó csapadéka az egész rendszerben nyomásnövekedést okoz. A vízzáró rétegekkel (agyag, szikréteg, vasfelhalmozódás) fedett területeken a talajvíz nyomás alá kerül, így növelve a vízréteg energiáját A pozitív nyomású vizek azokon a helyeken, ahol a felszínhez közel jó vízvezető képességű rétegek találhatók (kavics, homok) a terepszint felé emelkedhetnek (Rónai, 1985).

Amikor a felszín alatti vizeket tápláló csapadék hosszú időn keresztül az átlagosnál magasabb, a levegő párologtató képessége pedig csekély, megbomlik a korábbi rend, vagyis a 3