A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyűlése (Miskolc, 2008. július 2-4.)
2. szekció: VÍZKÁRELHÁRÍTÁS - Dobainé Friedel Ildikó, Dicső Bertalan, ÉKÖVIZIG: Taktaköz-felső árvízvédelmi rendszer fejlesztése
IV.3. HIDROMETEOROLÓGIAI JELLEMZŐK A VÍZGYŰJTŐN A vízgyűjtőterület éghajlatát, hőmérsékleti és csapadékviszonyait általánosságban az Atlanti óceáni és a kontinentális hatások határozzák meg. A hőmérsékleti viszonyok a nagy magasságkülönbségek miatt igen változóak. Az éves középhőmérséklet a hegyek lábáig az alföldi viszonyoknak megfelelően 8-10 °C körül mozog. A forrásvidékek környékén az átlaghőmérséklet általában 5-6 °C körüli, a legmagasabb helyeken, pedig 3-4 °C alá is csökken. A csapadékeloszlás a vízgyűjtőn szintén változatos, általában követi a domborzati viszonyokat. Legkevesebb a csapadék az Alföldön és az Erdélyi-medencében, évi 500 mm körüli, a hegylábaknál ez körülbelül 700 mm-re emelkedik, a csapadékközpontok pedig a hegyvidékre esnek, itt lehet akár 1600 mm is. A hótakaró maximális vastagsága és víztartalma az alacsonyabb területeken 40-80 cm illetve 80-160 mm, a hegyvidéken 80-150 cm ill. 160-300 cm. IV.4. ÁRVÍZI VÍZJÁRÁS A vízjárás évi menete szoros összefüggésben van a csapadék eloszlásával. A téli csapadék általában hó formájában a vízgyűjtőn felhalmozódik, és február-március tájékán nagyobb vízmennyiséget adva kezd olvadni, de olvadás a hegyvidékeken áprilisig, kivételesen májusig is elhúzódhat. Ennek és a tavaszi esőzésnek az eredménye, hogy a Tokaj alatti Tiszán az éves legnagyobb vízállást adó árhullámok közel a fele a március-április hónapokban jelentkezik. Az eső alakjában lehulló csapadéknak május-június táján van maximuma, majd ősszel, október végén - november elején is lehet még kisebb maximum. Emiatt esőből származó árhullámok májustól júliusig is jelentkezhetnek - ezeket nevezik zöldárnak -, illetve rendkívüli árvíz kialakulhat az október-novemberi időszakban is. Határozott minimum jelentkezik a lefolyásban nyár végén - ősz elején, és kisebb minimum télen a fagy hatására. Télen azonban a betörő melegfrontok hatására hírtelen olvadás következhet be, ezért nem ritkák a jelentős árvizek a jeges időszakban sem. A Tisza vízjárására a legnagyobb hatást a területen lévő vízfolyások közül a Bodrog gyakorolja. Az egyesült Sajó-Hernád vízhozama nem jelentéktelen a Tisza árvízhozamához képest, és a visszaduzzasztó hatása a Tiszán több jelentős árhullám esetén is kimutatható; összességében azonban a Sajó-Hernád hatása a Tisza árhullámaira - a gyorsabb levonulás, kisebb árhullámtömeg miatt - már nem annyira jelentős, mint a Bodrogé. A Szerencs patak az Abaújszántói vízmérce vízhozamadatai alapján egyértelműen vízszegény vízfolyásnak minősíthető. A síkvidéki jellegű Takta-csatornában a betorkolló, viszonylag vízszegény vízfolyások árhulláma, jelentős tározódás mellett erőteljesen ellapul. A problémát itt elsősorban az jelenti, hogy lezárt árvízkapu mellett, tartós tiszai árhullám esetén a Takta-meder feltöltődésével magas vízszintek alakulhatnak ki (melyek azonban még így is min. 40-80 cm-rel alacsonyabbak az árvízkapu Sajó felőli oldalán kialakulóknál). 9
