A Magyar Hidrológiai Társaság XXV. Országos Vándorgyűlése (Tata, 2007. július 4-5.)
1. szekció: ÁRVÍZVÉDELEM - Gere Csaba, FETIKÖVIZIG: A Vásárhelyi tervben foglalt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei víztározók megépítésének következményei
II. A VÍZI MUNKÁLATOK HATÁSA A TISZÁN II. 1. Kezdeti folyószabályozások A folyószabályozások előtt az Alföld jelentős részét az év nagy részében víz borította, de mindez nem jelentet gazdasági hátrányt, sőt a halastavak számának növeléséről már korán mesterséges beavatkozásokkal - a kisebb vízfolyások felduzzasztásával, rekesztésekkel - is foglalkoztak. Így a halászatnak a magyarság egyik ősfoglalkozásának gazdasági jelentősége tovább nőtt. Történeti forrásaink bizonyítják, hogy a halászat milyen fontos szerepet töltött be a középkor gazdasági életében. A duzzasztóművek a mai víztározókhoz hasonló módon készültek. Olykor a folyóvizek medrét a völgy teljes szélességében elzárták, máskor pedig a mederben felduzzasztott vizet csatornákon vezették a tárolásra alkalmas helyekre. Ilyen vízlépcsőkről nemcsak az okiratok tanúskodnak, hanem ma is számos példáját láthatjuk például Erdélyben. Hasonlóképpen gondoskodtak árkokkal, esetleg duzzasztásokkal a folyók feltöltődött partjai mögötti medencékben létesített, és természetes körülmények között csak árvízkor megtelő halastavak vízellátásáról és táplálásáról is. Az ilyen holtágak a morotvák. A kutatások arról tanúskodnak, hogy a halászat és ártéri gazdálkodás a középkorban fejlett, jelentős gazdasági tevékenységek voltak. A vizek „használatának” történetileg újabb keletű módja a vízerő-hasznosítás, a vízimalmok építése. Ez már nem egyszerű vízhasználat, hanem vízhasznosítás, amely gátak, csatornák, víztározók építésével járt együtt. A vízimalom volt az első gép, mely már nem emberi vagy állati erővel működött, hanem a természet kimeríthetetlen erőforrásait állította az ember szolgálatába. Kétségtelen, hogy már a XI-XII. században működtek hazánk területén vízimalmok. (IhrigDénes: A magyar vízszabályozás története, 1973) A fent említett vízhasználatok jelentős vízépítési tevékenységgel jártak (gátak, csatornák, zsilipek, víztárolók), melyek az árvízvédelem érdekeit is szolgálták. Már magukkal a vízhasználatokkal kapcsolatos munkálatok is gyakran olyan jelentős mérvű beavatkozást jelentettek a vizek életébe, hogy azok már a vízrendezési, vízszabályozási tevékenységek körébe sorolhatóak. A folyószabályozások története szoros kapcsolatban van a mezőgazdaság fejlődésével. A földművelés terjedésével, és az állattenyésztés háttérbe szorulásával. Amíg az állattenyésztés uralkodik nincs szükség ármentesítésre, hiszen a tavaszi áradások a rétek és legelők természetes, sőt kívánatos megöntözését jelentik. 4
