A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - IVÓVÍZELLÁTÁS - Laky Dóra–László Balázs: Arzén eltávolítása ivóvízből a koagulációs/flokkulációs technológiai alkalmazásával – alapozó laboratóriumi kísérletek

0,! 1 0,4 0,6 mmol Fe/L 8. ábra. Arzenát eltávolítása vas-klorid koagulálószerrel csepeli nyersvízből (KOI = 1 mg/L) és hortobágy-szásztelki nyersvízből (KOI = 12,7 mg/L) készített modell oldatokból (arzén koncentráció ~ 200 ug/L) mmol A l/L 9. ábra. Arzenát eltávolítása alumínium-szulfát koagulálószerrel csepeli nyersvízből (KOI = 1 mg/L) és hortobágy-szásztelki nyersvízből (KOI = 13,7 mg/L) készített modell oldatokból (arzén koncentráció ~ 220 ug/L) Ha a 200 ug/L kezdeti arzenát koncentrációból a 10 ug/L-es érték eléréséhez szükséges fém/arzén arányokat vizsgáljuk, akkor a KOI függvényében a 2. táblázatban szereplő értékeket kapjuk. Látható, hogy az egy nagyságrenddel magasabb szervesanyagtartalmú vizek esetén az adagolandó koagulánsok fém koncentrációja között is nagyságrendi különbség van. A szakirodalomban számos helyen található javaslat arra vonatkozólag, hogy adott arzénkoncentráció eléréséhez milyen fém/arzén arányra van szükség. Azonban az eredményekből egyértelműen látható, hogy ilyen általános - a víz egyéb paramétereitől, főként a szervesanyag tartalomtól független - javaslatok elvi szinten tévesek, elfogadásuk esetén a maradék arzén koncentráció jóval a határérték feletti lehet. Eredményeink alapján arra következtetünk, hogy az alkalmazandó koagulálószer (fém-só) dózist jelentős mértékben a víz szervesanyagtartalma határozza meg. 194