A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Rück István, DRV Rt.: Partiszűrés, vagy mederszűrés

PARTISZŰRÉS, VAGY MEDERSZŰRÉS RÜCK ISTVÁN DRV Rt. Az emberek előszeretettel települtek a folyók mellé, mert az életfeltételeiket itt megtalálták. A települések – egyes helyeken – igen nagyra nőttek az idők folyamán és ezért a felszíni vizek helyileg elszennyeződtek. Az 1860-as évek közepéig a Fővárosban több járvány tört ki a szennyezett Duna-víz fogyasztása miatt. A tarthatatlan helyzet megoldására Wein János elgondolását fogadták el. Wein János múlhatatlan érdeme, hogy felismerte a Duna-meder kavicsában lévő, jó minőségű talajvíz felhasználásának lehetőségét. A pesti városrész vízellátásának javítására a káposztásmegyeri Dunaparton végzett kutatásokat, teljes sikerrel. Később Kájlinger Mihállyal feltárták a Szentendrei-szigetnek, mint víztermelő területnek lehetőségeit és ezzel hosszútávon megalapozták a fővárosi vízellátást. (2) Ebben az időben a város feletti Duna-szakasz vize közel ivóvíz minőségű volt. Minőségi kérdések nem merültek fel a termelhető víz származásával kapcsolatban. A folyók vízminőségében gyorsuló romlás következett be az 1950-es évek után. (4) A későbbi mérések kimutatták, hogy a fenolok mellett megjelentek nagy számban a szerves és szervetlen mikroszennyezők. (12) A felszíni vizek romlása nem jelentkezett a partmenti víztermelő telepek termelt vizében, ezért valamilyen magyarázatot kellett találni a folyóvíz megtisztulására. Elsőként az úgynevezett partiszűrés elmélete lépett fel, nem tudjuk mikor alakult ki. Lényegében a mennyiségi szemlélet kibővítése azzal, hogy a felszíni vízből a termelő egység felé szivárgó víz a szivárgás útvonalán megtisztul. Az ivóvízzé váláshoz még bizonyos, nem tisztázott folyamatok összességét tartózkodási időnek nevezve egészítették ki a „partiszűrés” elképzelést. Tartózkodási időként 1-3 hónapot tartanak szükségesnek. Az elmélet szerint a folyóból származik közvetlenül a termelt víz 50–95%-a. (3) Ezek szerint a folyóból a víztermelő egységek felé 1–3 hónap összes kitermelendő vízmennyiség szivárog a kavicsteraszon át. A Dunánál helyszíni mérésekkel közel 50 m/d szivárgási sebességet állapítottak meg. (6) A partéltől 70–120 m-re telepített víztermelő kutakig lehetetlen a javasolt 30–90 napos tartózkodási idő tényleges betartása! Ugyanilyen lehetetlen állítás, hogy a valóságos 50–10 nap tényleges elérési idő alatt megtett szivárgási útvonalon bekövetkező fizikai, kémiai és biológiai részfolyamatok alapján tisztul meg a folyó vize! (3) Alátámasztja ezt az is, hogy az előzőekben írt részfolyamatok 15–20-szor kisebb szivárgási sebességeknél mennek végbe. Sok éves mérési adatsorok szerint a Duna-parton telepített víztermelő kutak vizének hőmérséklete télen – nyáron egyenlő, 11–13 °C. A Duna-víz hőmérséklete télen a 0,5 °C, nyáron a 22,5 °C-ot is eléri. A hőmérséklet-különbségek kiegyenlítésére – egyesek szerint – a kavicsterasz kavicsának hőtartalma és a földi hőáram szolgálna. Kevés számítással kimutathatjuk, hogy a 22,5 °C Duna-víz lehűtéséhez 13 °C-ra az adott hő különbség semmilyen körülmények között sem elég! Sorolhatnánk tovább a lehetetlenségeket, például, hogy mérési adatok szerint a Duna-víz kora 50–60 év, az Ercsi melletti vízbázis termelt vizének kora 18 ezer év. (5) A termelt víz Duna-vízzel kevert legfeljebb 5–10%-ban lehet, mert az „idősebb” víznek legalább 290 ezer évesnek kellene lenni, ha a termelt víz 9%-ban a folyóból származik. A valóságban végbemenő folyamatokat idáig még nem sikerült tisztázni. (1) (6) A probléma talán abból adódik, hogy nem elég átfogóan tekintették a természet adta lehetőségeket, melyek a ma már igen szennyezett folyóvizek megtisztítására képesek. 1