A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

5. szekció: FELSZÍNALATTI VIZEINK ÁLLAPOTA - Dr. Völgyesi István, VÖLGYESI Mérnökiroda Kft.: A Homokhátság felszínalatti vízháztartása - vízpótlási és visszatartási lehetőségek

3. táblázat. A Duna-Tisza közi regionális modellben figyelembe vett víztermelések A megcsapolásban az evapotranszspiráció játssza a fő szerepet, a felszíni vizek közül pedig a Duna és a Tisza. A legfontosabbnak látszó talajvízszint-befolyásoló faktor hatásának vizsgálata az 1990-es és 2000-es időjárási (beszivárgási és evapotranszspirációs) paraméterek összehasonlításával történt, majd vizsgáltuk a két időszakban különböző mértékű víztermelés, az erdők elhagyása vagy a belvízcsatornák elhagyása illetve duzzasztása mellett előálló talajvízszinteket is. A jellemző változások a 3. táblázatban tanulmányozhatók. Látható, hogy bármelyik faktort tekintjük, az jobban hat a talajvízszintre a magasabb térszínű területeken. (Nem szerepel a táblázatban, de meg kell említeni, hogy a Tisza völgye, valamint a Duna és a Duna-völgyi főcsatorna közötti sáv még az alacsony térszínű területek közül is kitűnik, mert itt csak az időjárásnak van – egészen minimális – hatása. És nyilván a folyók vízszintváltozásainak, ezt azonban jelenlegi modellünkben nem vizsgáltuk.) Legerősebb faktor az időjárás. A magas térszínű területeken körülbelül 80%-os súlyú. Körülbelül 13%-os súllyal befolyásolják a magas térszínű területek talajvízszintjét az erdők. 5% alatti szerepük van a belvízcsatornáknak. Ez azt jelenti, hogy nem sok lehetőségünk van a csatornák által befolyásolni a talajvízszinteket. A nagyobb területű felszíni vizek (tavak) hatása valamivel jobban érvényesül. A víztermelés utolsó 10 évben történt változása 2%-nál kisebb hatású. A valódi változások korábban, az 1960-as évektől kezdődően játszódtak le, amikor – szinte nulláról indulva – megkezdődött és 30 év alatt a maximálisra nőtt a termelés. 6. Következtetések A modelleredmények alapján a vízpótlásra és vízvisszatartásra vonatkozóan – a talajvízszintek szempontjából – a következőket mondhatjuk: A 2000-es átlagos és a 4–6 évvel korábbi szárazabb időjárás vízmérlegeinek főösszege között évi 368 millió m

3 a különbség. Ennyit kellene a hátságra juttatni, sőt: gondoskodni kellene arról is, hogy ez a mennyiség ténylegesen bejusson a talajvízrendszerbe (tehát nem lehet pl. öntözővízként elhasználni). Ha feltételezzük, hogy minden modelleredmény ±50%-os hibával terhelt, akkor is látszik: a vízpótlás nem jelenthet megoldást a talajvízszint- 8