A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

1. szekció: A VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA - Mátrai Ildikó, EJF Műszaki Fakultás, Váradi Zsolt, Fehér Gizella, Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi,Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Lakatos Gyula, DE Alkalmazott Ökológiai Tsz: Kísérlet a jó ökológiai állapot megállapítására egy védett gemenci holtmeder VKI szempontrendszere alapján végzett vizsgálatával

13 A holtmeder növényzetének természetessége 2004-ben volt a legmagasabb és 2003-ban a legalacsonyabb (Mátrai és mtársai, 2005), melyet a természetvédelmi értékkategóriákhoz

(Simon, 1992) tartozó fajszámok alapján képzett természetvédelmi degradációfoknak (D) és a

természetességi értékszámok (Borhídi, 1993) fajszámok alapján súlyozott átlagának (VAL)

évenkénti alakulása is mutat (10. ábra). 10. ábra: Az éves fajlisták TVK és SBT szerinti megoszlása valamint degradációfoka és VALátlagai Összegzés Hidromorfológiailag a holtmeder természetközeli állapotúnak tekinthető, a VKI megfogalmazása szerinti természetes víztest. A Nyéki-Holt-Duna bár nem mentes az emberi beavatkozásoktól, a rehabilitációs beavatkozások olyan változásokat hoztak vízháztartásában, amelyek a folyószabályozások előtti dinamikusan változó állapot további fennmaradása mellett a

folyószabályozásból eredően létrejövő hosszabb kiszáradásos periódusok lecsökkenését tették

lehetővé. A természetközeli állapot növényzetének zonációjában, fajszámában és fajmegoszlásában

egyaránt tükröződik. Különböző vízháztartással jellemezhető állapotai különböző vegetációtípusoknak hoznak kedvező feltételeket. A folyószabályozás előtti ártéri holtmederekre a vízháztartás dinamizmusa mellett a vegetációfoltok viszonylagos dinamizmusa is jellemző volt. Az ártéri vizek biológiai vízminőségét magas vízállás esetén alapvetően a Duna befolyásolja, alacsony vízállásnál sokszínűvé válnak, egyéni arculatuk alakul ki. Ezt figyelhettük meg

a Nyéki Holt-Duna algológiai vizsgálatai alapján is. Fitoplanktonjának kvantitatív és kvalitatív

jellemzőit a Duna vízjárása határozza meg. A holtmeder vízminősége jellemzően eutrófikus és

eu-politrófikus, áradáskor kisebb faj- és egyedszám mellett oligotrófikus, kisvizes időszakban

nagy faj- és egyedszám mellett politrófikus. Alacsony vízállásnál a holtág egyes szakaszai

kezdenek lefűződni, elkülönülni egymástól, az így kialakuló kis vizekben nagyon különböző,

egyéni arculatú lehet a fitoplankton állomány. A vízkémiai paraméterek szerinti minősítés áttekintése után megalapozottnak látszik az az

álláspont, miszerint a hullámtéri holtmedreket nem lehet fenntartások nélkül a folyó referencia-állapotához hasonlíthatóknak tekinteni. Fizikai és kémiai szempontból a vizsgált víztestnek legalább két jól elkülöníthető állapota van. Az egyik az elöntés vagy vízpótlás idején és a

közvetlen ezután kialakuló, amely többé-kevésbé hasonlít a főmederben található víz állapotá-