A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: Árvízvédelmi művek fejlesztése a Szamos folyón napjainkig

Árvízvédelmi művek fejlesztése a Szamos folyón napjainkig Hoszták Ferenc Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Árvízvédelmi és Folyószabályozási Osztály Kulcszavak: vízgyűjtő, szabályozási munkák történeti áttekintés, jövő fejlesztései Előszó A víz a föld felszínén kialakult formáival és ezek változásaival hol segíti, hol gátolja az emberiség fejlődését. A víznek ez a tulajdonsága a magyarság történelmében az átlagosnál is kiemelkedőbb szerepet kapott. A vízfolyások és völgyek jelentették az élet előrehaladásának útját, az elfajult állóvizek és mocsarak pedig annak gátját - bár igaz, hogy itt, Európa közepén, a „hadak országútján", nem egyszer a védelmét is. Óriási feladat hárult népünkre, mikor e helyen Vélni és fejlődni akart; az a feladat, hogy a Kárpát-medence vizeit az élet fejlődésének eszközévé tegye. Több mint két évszázadon keresztül megfeszített munkával kellett végeznie a vizek szabályozását, vagyis a folyómedrek alakítását, az árvizek szétterülésének megakadályozását, a medren kívül rekedt vizek levezetését és a mocsarak lecsapolását. Mindezek a munkák előfeltételei voltak annak, hogy az egykor állóvizekkel, mocsarakkal borított területen a mai társadalmi, gazdasági és kulturális élet kialakulhasson. Vizeinket a letűnt évszázadokon keresztül, de leginkább az utolsó kétszáz év alatt olyan mértékben szabályozták, hogy ma már elképzelni is alig tudjuk a szabályozás előtti állapotokat. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy pl. a Tiszántúlnak nagy síkvidéki tájainak, ma mezőgazdasági művelés alatt álló területein egykor állóvíz és mocsárvilág volt, mint ahogy azt színesen és a maga valójában leírták az elmúlt idők írói. A múlt század végén, 1891-ben adta ki az Országos Statisztikai Hivatal Zawadovszki Alfréd szerkesztésében „Magyarország vizeinek statisztikája" című művét, amely rengeteg adatot tartalmazott a vízszabályozási munkált hőskorának vízrajzáról, az árvizek pusztításairól, az ármentesítő társulatok működéséről, a folyók szabályozásáról, a gátszakadásokról. E munka bevezetésében a mű szerkesztője a következő szavakat írja: „Hazánk vizeinek ősi állapotát alig varázsolhatjuk többé szemeink elé, mert századok óta küzd felettük az ember a természettel. Az ember mesterséges partok közé iparkodik szorítani a rakoncátlan folyót, s az annál elemibb erővel rombolja szét az emberi művet: új ágyat vág magának, s mérföldekre árasztja el hullámaival, mit a haladó civilizáció művelhető területül elhódított volt tőle. És míg a küzdelem leghevesebb része úgyszólván szemeink előtt folyt, kortársaink valának a küzdők, az áldozók, magáról a harcról, áldozatairól és eredményeiről úgyszólván semmit sem tudunk, beszámolni róla legalább nem tudunk, s át se tekinthettük mily óriási munkát végzett a nemzet e téren az utolsó félszázad alatt. Ez mulasztás volt, melyet helyreütni, amennyiben még ma lehetséges, a mi feladatunk.” Ez a dolgozat, mely a Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlésére készült, a Szamos árvízvédelmi rendszerének fejlődését szeretné bemutatni történelmi adatok rögzítése mellett. 2