A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Dr. Molnár Anikó, ÉDUKÖVIZIG: A vízszennyezéssel okozott károk megtérítése

III. Egyes jogesetek: Mivel ezen jogesetek nagyrészt még folyamatban lévő ügyeket írnak le, ezért jelen tanulmányban tárgyilagosan, csupán a jogszabályokra és a ténykérdésekre hivatkozva anoním módon tárgyalom az esetek jogi lényegét, felmutatva, hogy milyen problémák merülnek fel az eljárások során, mi a bírói gyakorlat, és milyen jogi megoldások, bizonyítási eszközök jöhetnek számításba követelések behajtása során. A) Kommentárban közzétett jogesetek: 1) „Az alperes által üzemeltetett szeszfőzdéből kikerülő cefremosadék nem megfelelő elhelyezése, illetőleg ennek a szennyvíznek – amely oxigén elvonó tulajdonsága miatt önmagában káros az élővizek élővilágára – a patakba vezetése a környezetet veszélyeztető tevékenység, amely adott esetben komoly halpusztulást okozott (BH 1991/1. sz. 27.)” 2) „A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a bíróság az alperest kártérítésre, mert megállapította, hogy a folyóban fellépő oxigénhiány miatti halpusztulás közvetlen kiváltó oka az alperes működési körébe tartozó szennyvízkibocsátás volt. Nem fogadta el a bíróság kimentési okként az alperesnek a folyó mesterségesen csökkentett alacsony vízhozamára való hivatkozását, mert az alperes, mint nagy szennyvízkibocsátó rendelkezett levegőztető berendezéssel és elvárható lett volna tőle, hogy állandóan figyelemmel kísérje a tevékenysége következményeit és károsodás veszélye esetén a szükséges óvintézkedéseket – az adott esetben a víz oxigénnel való dúsítását – kellő időben megtegye (BH 1997/6/300.)” B) Igazgatóságunknál előfordult jogesetek: 1) Történt egyszer a nagy dunai árvíz idején… Kezdhetném ezzel is az esetet, azonban az esemény nem ilyen prózai. 2002. augusztusában, annak az árvíznek az idején, amelyik több helyen a mértékadó árvízszinteket döntötte meg, a Mosoni-Duna és a Duna találkozásánál elterülő kis falu, Vének üdülőövezetében olajszennyezés történt. Az üdülőövezet hullámtérben helyezkedik el, itt lábakon álló, magas, zártkerti jellegű üdülők sokasága található, az egész egy kis csücsök, melyet a Mosoni-Duna és a Duna fog közre a torkolat előtt. Sokszor elönti ezeket az ár, de még egyszer sem annyira, mint 2002. augusztusában. Ekkor ugyanis az árvíz már jóval a házak lábai fölött is elöntötte a területet. Az egyik ház udvarán – mivel olajjal fűtenek – egy nagy föld alatti olajtartály található, melynek a lélegzőcsonkja kinyúlik a földből. A régebbi árvizek során ezzel nem volt probléma, mivel az ár még soha nem érte el ennek a csonknak a tetejét. 2002-ben azonban ez bekövetkezett. A víz befolyt a tartályba, kinyomta a könnyebb olajat, és a műszaki becsléseink szerint 2-3 m3 olaj egy hosszú, szivárgó folyamként elindult lefelé a vízen. A kárelhárítás folyamatát nem írom le, de nem kevés költség volt a több méter magas vízoszlop felett SANOL abszorbenssel felitatni és leszedni az olajat. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a folyó menti fasor, és a felgyülemlett uszadék részben megfogta az olajat, és így könnyebb volt eltávolítani azt. Az érintett ingatlan és tartály tulajdonosa önként nem fizette ki a kárelhárítás költségeit, így azt bírósági úton kíséreltük meg behajtani. A bíróság meglehetősen nehézkesen kezelte a kérdést, lényegében mindent bizonyítanunk kellett, még azt is, hogy az árvíz köztudomásúan nagy volt. (A köztudomású tények létét a bíróság hivatalból kellene, hogy figyelembe vegye.) A kárelhárításban részt vett személyeket tanúként hallgatta meg a bíróság, ők egybehangzóan állították az olajszennyezés mértékét, időpontját, illetve azt, hogy az olaj melyik ingatlanról származott, illetve, hogy előre figyelmeztették a lakosságot, hogy a hullámtérből ki kell költözni, mert eddig még nem tapasztalt nagyságú víz várható. Az alperes természetesen azzal érvelt, hogy nem volt ekkora árvíz várható, illetve, hogy nem volt köztudomású az árvíz mértéke. A kár mértékét is vitatta, azonban amikor a kárelhárítási költségek összetevőit részleteztük, arra már nem reagált. Alperes tanúi szkeptikusak voltak az árvízkor, hogy tényleg olyan nagy lesz-e a víz, egyikük azt állította, hogy a víz olajos hordókat is vitt. Hiába bizonyítottunk a jogellenességet, a kárt és az okozati összefüggést, hiába hoztuk fel a környezetszennyezéssel okozott károkra vonatkozó speciális felelősségi alakzat szabályát is a vétkességi felelősség mellett, első fokon elutasították a keresetünket. Az indok az volt, hogy a bíróság álláspontja szerint nem bizonyítottuk kellően azt, hogy az alperes mulasztásával kapcsolatosan valóban előállhatott-e ekkora kár, magyarul azt, hogy a kár mértéke és a károkozó mulasztás között fennáll-e az okozati összefüggés. A kommentárok és a jogszabályok alapján csak a kár és a jogellenes 4