A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Dr. Konecsny Károly, VITUKI KHT.: A felszíni lefolyás vizsgálata a Tisza vízgyűjtő kisvízfolyásain

S felszíni lefolyás vizsgálata a Tisza vízgyűjtő kisvízfolyásain Dr. Konecsny Károly VITUKI KHT., 1095. Budapest Kvassay Jenő út 1., konecsny.k@vituki.hu Kulcsszavak: vízgyűjtő, vízhozam, lineáris trend, mozgó átlag, fajlagos lefolyás, lefolyási térkép 1. Bevezetés A Tisza 157.200 km

2 nagyságú vízgyűjtője (1. ábra) a Kárpát-medence keleti felét foglalja el, öt ország területére (Ukrajna, Románia, Szlovákia, Magyarország, Szerbia) terjed ki. A felszíni lefolyás vizsgálatához szükséges vízhozam adatok a külföldi vízgyűjtőkre, különösen a kisvízfolyások vonatkozásában csak korlátozott mértékben álltak a kutatók rendelkezésére. A térségre vonatkozó sokévi átlagos felszíni lefolyás területi eloszlását és időbeni változásait bemutató tanulmányok főleg a nagyobb, 1000 km

2-t meghaladó vízgyűjtővel rendelkező vízmérce szelvények adatai alapján készültek. 1. ábra: A vizsgált kisvízfolyások vízgyűjtőinek elhelyezkedése a Tisza vízgyűjtőn Részletes lefolyás vizsgálatok nagyobb számban a térségbeli országok területére (Diaconu et al. 1954, Lászlóffy 1954, Újvári 1971), vagy egy-egy részvízgyűjtőre, földrajzi egységre készültek. A Duna-vízgyűjtőre, Kápátmedencére, Kárpátok hegyvonulatra, Tisza vízgyűjtőre is szerkesztettek lefolyási térképeket: Újvári (1958, 1964, 1967, 1971), Domokos-Stelczer (1984), Domokos-Sass (1985, 1986, 1994), Duna monográfia (1986). Az 1000 km

2 alatti kiterjedésű vízgyűjtők adatai alapján készült feldolgozásokra is vannak példák (Haidu 1986, Szilágyi 1987, Sorocovschi-Konecsny 1989, 1994, Konecsny 1994, 1998, 1999, 2000). Az elmúlt évtizedben különböző egyedi hidrológiai vizsgálatok alkalmával került feldolgozásra néhány kisvízgyűjtő vízhozam adatsora, a Lónyay-főcsatorna főfolyásai, (Illés-Juhászné-Konecsny 1998, Konecsny 2003), a Szerencs-patak (Konecsny 2004), a kárpátaljai Nagyág (Lóki-Szabó J.-Konecsny-Szabó G.-Szabó Sz. 2004), az erdélyi Rebra-patak (Lóki J.Szabó J.-Konecsny K.-Szabó G.-Szabó Sz. 2004) és Túr (Konecsny-Sorocovschi 1996). 2. A vizsgált vízgyűjtők földrajzi, éghajlati és vízrajzi jellemzői 2.1 Nagyág/Rika vízgyűjtő A Felső-Tisza legnagyobb kárpátaljai (jobboldali) mellékágai: Fekete-Tisza, Fehér-Tisza, Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsa. Jelen vizsgálathoz az 1240 km

2 összvízgyűjtőterületű, 92 km hosszú és átlagosan 5,3 m/km eséssel jellemezhető Nagyág folyó felső szakaszán lévő Ökörmező (2 ábra) vízrajzi állomás adatait használtuk fel, amelynek vízgyűjtőterülete 550 km

2

. A vízgyűjtő legmagasabb pontja 1288 m, a folyó forrása 1180 m