A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
4. SZEKCIÓ: FOLYÓGAZDÁLKODÁS - DUNAI FERENC–KALMÁR ISTVÁN–SÜTHEŐ LÁSZLÓ: Nagyvízi hdirológiai tanulmányok készítése során megfogalmazott észrevételek, javaslatok
NAGYVÍZI HIDROLÓGIAI TANULMÁNYOK KÉSZÍTÉSE SORÁN MEGFOGALMAZOTT ÉSZRVÉTELEK, JAVASLATOK DUNAI FERENC - KALMÁR ISTVÁN - SÜTHEŐ LÁSZLÓ Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Az elmúlt években az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén készült néhány, elsősorban a dombvidéki kisvízfolyások árvízhidrológiájával foglalkozó tanulmány, amelyekben meghatározásra kerültek a jellemző nagyvízhozamok. Ugyanezeknek és általában más kisvízfolyásoknak a korábbi időszakokban meghatározott árvízhozamait kizárólag különféle empirikus képletek alapján számították. Ma már általánosan elterjedt vélemény, hogy a korábban alkalmazott módszerek helyett a vizsgálati eredményeknek a kisvízfolyásokra is megindult vízrajzi megfigyeléseken kell alapulniuk, elvileg az esetenként már több évtizedes adatsorok - az időközben kidolgozott matematikai statisztikai módszerek segítségével - a korábbi empirikus képleteknél megbízhatóbb eredményeket kellene, hogy szolgáltassanak. A már említett tanulmányok összeállítása során végzett árvízhidrológiai vizsgálatok viszont arra utalnak, hogy csak matematikai-statisztikai módszerek merev alkalmazása és a kapott eredmények körültekintő felülvizsgálat nélküli elfogadása esetenként jelentős hibákhoz vezethet. A legnagyobb probléma ezen a téren, hogy az adatsorokat általában különféle természetes és emberi hatások „terhelik". Ezeknek a hatásoknak a feltárása, számszerűsítése szükséges ahhoz, hogy a korlátolt hosszúságú és zömében inhomogén adatsor ellenére reprezentatív eredményekhez jussunk. Az adatsorok inhomogenitására országosan jellemző, hogy az OVF irányításával most folyó vizsgálat több mint 100 kisvízfolyási adatsorból csak néhányat talált az előírt szabatos eljárási módszer szerint elfogadhatónak. Úgy vélhető, hogy az adatsorok inhomogenitásának négy tényező lehet döntően az okozója az időjárás, ill. annak tartós, egyirányú változása A medrek emésztőképességének a változása, különösen síkvidéki jellegű területeken a tavak, tározók hatása természetes tározódás változása Feltételezhető, hogy az országosan is jellemző inhomogenitásban elsősorban az időjárás, annak is az elmúlt évtizedekben kialakult száraz periódusa a „ludas". Vitatható ugyan, de ez valójában csak látszólagos inhomogenitásnak tekinthető, hiszen az időjárásban hasonló periódus bármikor előfordulhat. Ebből következőleg az adataikat nem módosítani, hanem a reprezentativitási cél szem előtt tartásával megfelelően kell értelmezni. A másik természetes tényezőnek a mederviszonyok változásának a hatása annál nagyobb mértékű lehet, minél inkább csökkennek a lejtési viszonyok, így a legnagyobb a síkvidéki szakaszokon. Igazolásul említhető, hogy a Cuhai- Bakonyér emésztőképessége a bőnyrétalapi, ill. a Nagy - Pándzsáé a kismegyeri szakaszon a 30 évvel ezelőttinek a felére csökkent: A fenti általánosnak tekinthető észrevételek után az egyes hidrológiai tanulmányok készítése során alkalmazott módszerekről, új, nem hivatalos, jelenleg kéziratban lévő összefüggésekről, a vizsgálatok során szerzett tapasztalatokról röviden az alábbiak mondhatók el: Az Ikva-patak vízgyűjtője vízrajzi szempontból az átlagosnál jobban feltártnak minősíthető. Hat vízmérceszelvényben 25-50 éves vízhozamidősor áll rendelkezésre. A leghosszabb adatsorral rendelkező fertőszentmiklósi állomás éves nagyvizeinek és a soproni évi csapadékának 251
