A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)
A nyári nagy csapadékok intenzitása is sok esetben túllépte a csapadékvíz elvezető hálózatok szállító kapacitását. A csapadék terhelés mértéke a vizsgált időszakban a katasztrofális határesetet is túllépte számos helyen. A települések vízkárainak jelentős része természetesen olyan rövid idő alatt következett be az okozó csapadékeseményt követően, hogy a védelemre nem volt felkészülési lehetőség. A védelmi készenlétre általában jellemző volt, hogy a vízelvezető hálózati kapacitás pillanatnyi állapota elégtelen volt a mértékadó csapadék elfolyó részének kármentes elvezetésére. A katasztrofális - mértékadót meghaladó - csapadék kártételek az ország területén kiterjedten fordultak elő és igen nagyok. A károkozó csapadékok műszaki jellemzőit jelen tanulmányunkban a hagyományos mennyiségi és hevességi (intenzitásbeli) adatok mellett meteorológiai radarfelvételek alapján vizsgáltuk, amelyek hiánytalan területi és időbeli eloszlást mutatnak. A zápor jellegű csapadék adatok radarészlelés alapján való és általánosítható vizsgálata a jövőben követendő esettanulmányként hasznosítható. A vizsgálatból megállapítható, hogy a települési vízkár-elhárítási fejlesztések során célszerű a jövőben a 10 évenként átlagosan egyszer előforduló záporvíz terhelést mértékadónak választani. Az elválasztott, nyílt árkos csapadékvíz elvezetés hazánk kis településein igen elterjedt víz elvezetési módszer. Az e módszerrel működő hálózatok állapota súlyosan hiányos volt koratavasszal, amire számos vízelvezetési kártétel visszavezethető. A kártételek okai: - a nyílt árkos elvezető rendszerekre számos esetben hiányzik a korszerű műszaki terv, amely figyelembe veszi a ME 10 455/1988 jelű előírást, - a kiépített árokrendszerek sűrűsége túl csekély és az úthálózat alkalmatlan a gépkocsi és munkagép mozgás maradéktalan ellátására, - a nyílt árkos települési vízelvezető rendszerek évi ismétlődő karbantartása, valamint a feltöltési és kimosási károk eseményt követő megszüntetése elengedhetetlen önkormányzati feladat, ami a hazai gyakorlatban nem teljesül időben, vagy csak későn teljesül. Az önkormányzati tulajdonban működő települési nyílt árkos vízelvezető hálózatok első befogadó vizei számos esetben a vízgazdálkodási társulati kezelésű mederhálózatok, vagy belvíz csatornák. Ezeknek a vízszállítási kapacitása is kifogásolható sok esetben. Az 1999. évi június-szeptemberben hullott rendkívüli csapadékok elvezetésében talán a legnagyobb problémát az elégtelen nyílású, vagy fenntartási hiány miatt működésképtelen hidak, áteresztők, valamint az elégtelen kapacitású szivattyúk okozták. 817
