A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

4. VÍZELLÁTÁS - Lengyel János–Dorkó Jekatyerina–Galambos Péter: A csökkenő víztermelés hatása a vízkezelőművek üzemeltetésére és a vízminőség biztosítására. Tapasztalatok és eredmények a Fővárosi Vízművek Rt. Déli Üzemmérnöksége területén

arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek legvalószínűbb oka a víz ózonbekeverő medencében való tartózkodási idejének megnövekedése. Az 0

3 adagolás 0,55 - 0,60 g/m

3 értékre csökkentése mérsékelte a túloxidáció mértékét, de nem szüntette meg. Egyfelől az ózongenerátor nagy ózonmennyiség előállítására van tervezve és 20 - 25 kW környékén megbízhatatlanul üzemel. Másfelől az 0

3 adagolás további csökkentése Fe 2

f ionok megjelenéséhez vezet a tiszta vízben ( a nyers víz vastartalmának egy része valószínűleg nem karbonát, hanem szulfát- ill. huminsav kötésű ). Nem beszélve arról, hogy éjszaka hirtelen megnövekszik a víztermelés 3000 - 3800 m

3/h értékre, ezzel lecsökken a víz tartózkodási ideje és ismét növelni kell az 0

3 adagolást. A fenti probléma megoldását a csökkenő vízmennyiség tette lehetővé. A fent említett problémát két technológiai lépés megváltoztatásával sikerült megoldani. Először az egyik ózonbekeverő medencesor kikapcsolásával optimálissá tettük a víz és az ózon kontaktidejét. Továbbá lelassítottuk a szűrési folyamatot mind a 20 darab szűrő egyidejű üzemeltetésével (ezzel együtt módosítottuk a szűrési ciklusidőt az eredeti 24 óráról 48 órára). Az adott körülmények között a lassabb szűrés vízminőség szempontjából biztonságosabbnak bizonyult mind túloxidáció esetén (a permanganátoknak biztosítva van a redukcióidő a szűrőrétegben), mind a nem elegendő ózonadagolás esetén, amikor növekszik a szürőanyag felületén lévő aktív mangándioxid réteg szerepe. A fenti változtatások hatására 1998-ban látványos vízminőségjavulást tudtunk felmutatni (lásd 4.sz diagram). A kezelőmü így az eredetileg tervezett vízminőségnél egy nagyságrenddel jobb minőséget sikerült biztosítani. 2.1 A fenti javulásra a ráckevei telepet, és a csepeli gépházat összekötő 28 Km-es távvezeték (továbbiakban ROCLA vezeték ) üzemeltetése szempontjából is nagy szükség volt. A távvezeték üzemeltetésében gondot jelentett a lecsökkent áramlási sebesség, és az ebből adódó kiülepedések. A csepeli kezelőmü üzembe helyezését követő időszakban 1997-ben két esetben is üzemzavart okozott a vezetékben lerakodott csapadék felkeveredése. Az üzemzavart követő végrehajtott vizsgálat során megállapítottuk az akkori üzemeltetési feltételek melletti vas-, ill. mangánvegyületek kicsapódásának mértékét. A további vízfogyasztás-csökkenés a ROCLA vezeték biztonságos üzemeltetésére irányította a figyelmet és aktuálissá tette az üzemeltetési 736