A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS - KÁDÁR MIHÁLY: Víz- és energiatakarékos öntözőberendezések elterjesztésének lehetőségei, eddig tapasztalatok a Duna–Tisza közi hátság mezőgazdaságilag hasznosítható területén

VÍZ ÉS ENERGIATAKARÉKOS ÖNTÖZŐBERENDEZÉSEK ELTERJESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI, EDDIGI TAPASZTALATOK A DUNA-TISZA KÖZI HÁTSÁG MEZŐGAZDASÁGILAG HASZNOSÍTHATÓ TERÜLETEIN Kádár Mihály Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság 1.BEVEZETŐ A Duna-Tisza közi hátságon a régóta tartó száraz időjárás és a többféle emberi beavatkozás hatására nagyfokú és tartós talajvízszint süllyedés következett be, mely zavarokat idézett elő a külterületi lakosság vízellátásában Károkat okozott a mező és erdőgazdaságban, hátrányosan befolyásolta az üdülötavak vízforgalmát, végveszélybe sodort különféle védett természeti értékeket. Mivel a települések vízellátására igénybe vett rétegvizek a talajvízből pótlódnak, annak süllyedő tendenciája a rétegvizek utánpótlásának csökkenéséhez vezet Az erősen veszélyeztetett zónában - mely Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megye hátsági területein mintegy 10.000 km2-re terjed ki - közel fél millió ember él Az érintett területen az agrárágazat az amely megélhetést biztosított a lakosság döntő hányadának, és a továbbiakban is ebben látják jövőjüket. 2. MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÁGAI 2 1 Általános jellemzés A Duna-Tisza köze, amely eredetileg erdős sztyepp terület volt, az ember természetátalakító tevékenységének következtében jelentősen megváltozott 802