A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - TÖRÖK JÓZSEF: Felszín alatti vízkivételek engedélyezésének korlátozása a Duna-Tisza közén

FELSZÍN ALATTI VÍZKIVÉTELEK ENGEDÉLYEZÉSÉNEK KORLÁTOZÁSA A DUNA - TISZA KÖZÉN Dr. Török József Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság A Duna - Tisza közi homokhátságon mintegy évtizede tartós vízhiány tapasztalható. A legszembetűnőbben a talajvízszintek nagyarányú süllyedésében mutatkozik meg, de a rétegvíztartók nyomása is rohamosan csökkenő. A vízhiányos állapot elsősorban a mezőgazdaságot sújtja, de gondot okoz az élet számos más területén is. A kedvezőtlen vízháztartási változásokból adódó további károk csökkentése érdekében az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízjogi engedélykiadási korlátozást rendelt el a nem ivóvízminőséget igénylő - alapvetően öntözési célú - felszín alatti vízkitermelésekre, 1993. augusztusában. A dolgozat az elrendelt korlátozás körülményeit elemzi, kitérve a bevezetése óta eltelt időszak tapasztalataira. 1. VÍZHIÁNYOS ÁLLAPOT A DUNA-TISZA KÖZÉN A Duna - Tisza közén, különösen a domborzatilag magasabb helyzetű homokhátsági területeken, a talajvízszintek nagymértékű süllyedése okoz gondot az 1980-as évek kezdetétől. A vízhiány következtében kiszáradtak a természetvédelmi, jóléti célokat szolgáló vízállások és tavak, egyre csökkenő vízforráshoz jutottak a növények, s az így keletkezett károk évente több milliárd forint veszteséget okoztak a nemzetgazdaságnak A jelenleg is tapasztalható talajvízszint-süllyedést az észlelőkutak már a 70-es évek közepétől érzékelték A káros folyamat eredményeként a homokhátsági területeken 1-2 m-t, egyes kiemelt domborzatú térségekben 2-3 m-t, vagy azt meghaladóan csökkent a 85