A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - VÖRÖS LAJOS–V. BALOGH KATALIN: Az osztrák vízlépcsők hatása a magyarországi Duna-szakasz trofitására
AZ OSZTRÁK VÍZLÉPCSŐK HATÁSA A MAGYARORSZÁGI DUNA-SZAKASZ TROFITÁSÁRA Vörös Lajos és V.-Balogh Katalin MTA Balatoni Limnológíai Kutatóintézete, Tihany KIVONAT A Duna gödi szakaszán egy éven keresztül mértük a lebegtetett hordalék mennyiségét, a vízalatti fényviszonyokat valamint a fitoplankton elsődleges termelését. Meghatároztuk a lebegtetett hordalék és a planktonikus algák hozzájárulását a fényextincióhoz. Mérési adataink alapján egyszerű empirikus modellt szerkesztettünk a planktonikus elsődleges termelés és a légzés évszakos dinamikájának leírására. Mivel a Dunában a tápanyagok nem limitálják a fitoplankton szaporodását, azt alapvetően a vízalatti fényviszonyok és a vízhőmérséklet alakulása szabja meg. A Duna lebegtetett hordalékának mennyisége az ausztriai tározóépítések hatására Budapestnél az 50-es évekhez viszonyítva jelentősen (éves átlagban mintegy ötödére) csökkent. Modellünk szerint a hordalékmennyiség megfigyelt csökkenése a víz fényáteresztőképességének olyan mértékű növekedését okozta, amely önmagában elegendő volt a Duna napjainkban észlelt nagymértékű eutrofizálódásához. 1. BEVEZETÉS A Duna Magyarországon középszakasz jellegű. Középvízhozama a belépésnél (1850 fkm) 2000 m 3 sec" 1, a kilépésnél (1430 fkm) 2200 m 3 sec" 1. Vízjárására a nyári maximum jellemző, ami az Osztrák Alpokban olvadó hótól származik. A Duna vizének lebegtetett hordalékát már egy évszázaddal ezelőtt (1876) is mérték, amikor az átlag 132 mg l" 1 volt (1) ez az érték az ötvenes évekig alapvetően nem vátozott meg (3, 10). Ettől kezdve azonban az osztrák tározóépítések hatására a Duna által szállított lebegőanyag mennyiség jelentősen lecsökkent (2), éves átlaga a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején esetenként a 30 mg l"'-t sem érte el (8, 13). A Dunában a fitoplankton kvantitatív vizsgálata a 60-as években kezdődött (15, 17). Az ekkori adatokhoz képest a fitoplankton mennyisége a 70-as években mind a Budapest feletti, mind a bajai és a mohácsi szakaszon 5-10-szeres növekedést mutatott (11, 14). Kiss (11, 12) a Duna eutrofizálódását azzal magyarázta, hogy a német és osztrák szakaszon megépült víztározók visszafogták a lebegtetett hordalékot, és a megnövekedett átlátszóság fokozta a fotoszintézist. 419
