A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - VÖRÖS BÉLA: A folyószabályozási tevékenység értékelése a Duna Dunaföldvár–dél országhatár közötti szakaszán a lefolyási, jégelvonási és hajózási viszonyok alapján

A FOLYÓSZABÁLYOZÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE A DUNA DUNAFÖLDVÁR-DÉLI ORSZÁGHATÁR KÖZÖTTI SZAKASZÁN A LEFOLYÁSI, JÉGLEVONULÁSI ÉS HAJÓZÁSI VISZONYOK ALAPJÁN. Vörös Béla Alsó-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság (ADUVÍZIG, Baja) A századfordulón végrehajtott átmetszések során a Dunaföldvár-déli országhatár közötti Dunaszakasz 210 km-ről 127 km-re rövidült. Az ezt követő dunai árvizek hatására, de különösen az 1956. évi jeges és az 1965. évi najy dunai árvizeket követően jelentós szabályozási munka kezdődött ezen a folyószakaszon. A Dunaföldvár alatti folyószakasz az egyik legveszélyesebb hely jéglevonulás és jégmegállás szempontjából az egész magyar Duna-szakaszon. Az 1976ban készült és jelenleg is érvényben lévő általános szabályozási terv legfontosabb célkitűzése középvizi szabályozással a lefolyási, a hordalék és jéglevonulási viszonyok javítása, §z árvizek és a jegesárvizek megelőzése, a hajóút viszonyok javítása. Időközben a klimatikus és egyéb változások miatt olyan újabb igények jelentkeztek, mint a partiszűrésű vízbázisok védelme, a mellékágak természetvédelmi vízpótlása, az üdülés, viziturizmus, vizisport. 1.) A LEFOLYÁSI VISZONYOK ÉRTÉKELÉSE A mederátmetszéseket követő szabályozási munkák elsősorban a meder szűkítésére és a partok védelmére irányultak, a lefolyási és a jéglevonulási viszonyok javítása érdekében. A 70-es években fellendült építőipari tevékenység hatására jelentős ipari célú kavics és homok kitermelés is folyt ezen a folyószakaszon. Az ADUVÍZIG az 1966-1990. évi 5 évenkénti mederfelmérések alapján megvizsgálta a kisvízi meder változásait. A folyamkilóméterenként felvett keresztszelvények alapján számították a medertérfogatot és annak változását (1. ábra). A medertérfogat változások göngyölített összegét a 2. ábra szemlélteti, amelynek a mennyiségi adatai csak közelítő pontosságúak, de a tendenciát jól mutatják. Az előzőekben felsorolt beavatkozások hatására a kisvízi mederben változó nagyságú (0,6-1,0 m) meder beágyazódás illetve vízszintsüllyedés tapasztalható. A süllyedés a kis,- közép- és a nagyvizi mederben eltérő mértékű. A 3. ábra a mohácsi szelvényben szemlélteti, hogy az elmúlt 90 évben a különböző vízhozamok tendenciája észrevehető változást nem mutat, de a hozzá tartozó vízállások eltérő mértékű süllyedő tendenciát mutatnak. A lefolyási viszonyokat értékelve megállapítható, hogy a nagyvizek süllyedő tendenciája kedvező a pusztító árvizek megelőzése szempontjából, ugyanakkor a kisvizek süllyedése kedvezőtlen a felszíni és a felszín alatti vízkivételekre, valamint a mellékágak természetvédelmi és rekreációs célú vízpótlására egyaránt. 371