A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - VERMES LÁSZLÓ: A helyi vizek visszatartásának lehetőségei és szerepük a Duna-Tisza köze vízpótlásában
A HELYI VIZEK VISSZATARTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS SZEREPÜK A DUNA-TISZA KÖZE VÍZPÓTLÁSÁBAN Dr. Vermes László Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest A Duna-Tisza közén immár évek óta jelentkező vízhiány és talajvfzsűlyedés - az okok keresésén és elemzésén túlmenően - egyre inkább a kialakult helyzet megváltoztatásának, javításának lehetőségei felé irányítja figyelmünket. Különösen a hátsági területek, de az egész Duna-Tisza köze vízpótlására fő megoldásként a folyókból kivett és a térségbe vezetett vizeket veszik számításba, s emellett alig esik szó a helyi vizek visszatartásának lehetőségeiről, pedig ezek jelentősége nem lebecsülhető. Helyi vízként a Duna-Tisza közén részint a felszínalatti vizeket és az azokból kinyert vizeket, valamint a területre eső csapadékvizeket, ill. az ezekből számlázó felszíni vizeket, vizel folyásokat értjük. A terület alatt elhelyezkedő felszínalatti vizek fő utánpótlása jórészt a lehulló csapadék, de bizonyos mértékig a területen kívüli források is táplálják az ntteni rétegvizeket, elsősorban az Észak-Dél irányú felszínalatti áramlás révén. Az utóbbi évek drasztikus talajvíz-csökkenését több tényező együttes hatása idézte elő, de a legjelentősebbnek ebben a folyamatban az egymást követő száraz évek nagy csapadékhiányát, valamint az egyre növekvő lakossági- és mezőgazdasági célú vízkivételek kedvezőtlen hatását tekinthetjük. A csapadék szerepével később foglalkozom részletesebben, előbb a vízhasználatokkal kapcsolatos helyzetet kívánom röviden elemezni. Itt két nagyobb fogyasztói kört célszerű megvizsgálni: a lakossági (települési) és a hozzá szorosan kötődő ipari vízhasználatokat, továbbá a mezőgazdasági vízfelhasználásokat. A települési vízkivételek túlnyomórészt a közepes-, ill. a mélyebb rétegvizeket csapolják meg és emelik ki azoknak gyakorlatilag ivóvíz minőségű vizét. A lakossági vízellátásra és a településeken jelentkező ipari vízigények kielégítésére fölhasznált vizek végülis szennyvízként jelennek meg, amelyeknek elvezetése - különböző mértékű és hatásfokú kezelés, tisztítás után - a vízelvezető csatornák segítségével a területet határoló nagy folyók, a Duna és a Tisza felé történik. Hz az elvezetés mint "mesterséges elfolyás" jelenik meg a terület vízháztartásában, vagyis fokozatosan, de egyre növekvő mértékben csökkenti a terület vízkészleteit. A vízkitermelés ugyanis fokozottan veszi igénybe a rétegvizeket, különböző mértékű depressziót okozva ezzel a felszínalatti vizek nyomásviszonyaiban, ill. szintjében, ami "leszívó" hatást gyakorol a legfelső rétegre, a talajvízre is. A megfelelő mennyiségű természetes utónpótlódás hiányában a talajvíz szintje egyre mélyebbre húzódik, fokozva ezzel a 129
