A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)
DR. PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedés okai
kora sem mellékes. A Kerekegyháza határában telepített nyíres és fenyves erdők talajvízsüllyesztő hatását korábbi erdészeti kutatások 50-60 cm-re becsülték (28). Az erdő és a talajvíz kapcsolatáról a Duna-Tisza közi vizsgálatok nyomán élénk publicisztikai vita bontakozott ki (16,17,26,27). A Harmat i-féle szakvélemény (6) fölhívja a figyelmet arra, hogy az újabb növényfajták nagyobb termőképességüket csak nagyobb vízfelhasználással tudják kifejteni, s hogy a mélyen gyökerező növények vízigényük tekintélyes részét a talajvízből nyerik. Szalóki Sándo r (24) kísérleti adatok alapján úgy látja, hogy a Duna—Tisza köze nagy részén a talajvíz a szántóföldi növények jelentős kiegészítő vízforrásául szolgált, s hogy a drasztikus vízszintsüllyedés a termőképességet 20-30 H-kal csökkentette. Tehát itt bizonyos önkorlátozással állunk szemben. A Duna-Tisza közén nagy területeket elfoglaló gyümölcsösök a száraz évjáratokban jórészt a talajvíz rovására elégítik ki vízigényüket (6,11). A belvízcsatorná k által elvezetett vízmennyiség talajvíznívőt csökkentő hatását többen hangsúlyozzák (6,7,8,25,29), ugyanakkor Szalai Györg y erre vonatkozó szakvéleménye (23) szerint - a vízrendezés viszonylag alacsony színvonala miatt - ez a hatás nem túl lényeges. A Duna-Tisza közi belvízrendszerek csatornahálózata 60-90 %-ban 2 méternél kisebb mélységű csatornákból áll, s az összhossznak csupán néhány százalékát teszik ki azok a mélyebb csatornák, amelyek leszívást tudnak kifejteni a talajvízre, de hatásuk ez esetben is csak néhány tíz méterig terjed. Ezzel kapcsolatban Major Pálna k is az a megállapítása (15), hogy bár a belvízcsatornákon történő lefolyás hatást gyakorol a talajvízszint-süllyedésre, azonban ez a vízelvonás kevésbé lehet meghatározó a hátság tetején, hiszen a csatornák helyszínrajzi elhelyezkedésük folytán nem képesek a hátsági területeket lecsapolni. Ha a Duna—Tisza köze vizsgált déli részén belvízlevezető csatornák nem lennének, évente csupán 2 cm-rel lett volna magasabb a talajvízállás, tehát tíz év' alatt - ha az évi hatások ilyen egyszerűen összeadhatók - 20 cm-rel. A lehetséges okok között végül megemlíthető a szénhidrogén bány á- 136 -
