A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Rétegvízbázisú vízművek (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

VARRÓ SÁNDOR–VÁRSZEGI CSABA: A Csepel-szigeti parti szűrésű kutak vízminőség romlása, javaslat a víz kezelésére

Bonyolítja a kezelés feltételeit, hogy az alacsony nyomású, nagyátmérőjű csatornarendszerben a hosszú tartózkodás alatt megindul egy oxidációs és vas-mangán baktérium életterét elősegítő folyamat. így a csepeli főtelepre beérkező víz időnként egy nyálkás, a szűrési folyamatnál problémát okozó alkotóelemet is tartalmaz. A helyzet jelenleg tehát a következő: mind a lassú vízminőségromlás, mind a létesítéskor már ismerten rossz vizet adó kutakhoz kiválasztott helytelen kezelési technológia (felszín alatti vas-mangántalanítás) együttesen nagyon nehéz vízellátási helyzetbe sodorta a Fővárosi Vízműveket: egyrészt tömegesen állnak egyébként tökéletes műszaki állapotú kutak

, másrészt az üzemelő kutak által szolgáltatott ivóvíz is egyre romlik

, Dél-Budapesten az elkövetkező években súlyossá válna a helyzet, ha nem avatkoznak be ebbe a folyamatba. 4/ JAVASLAT AZ ÚJ UN. CSEPELI KEZELÖTELEPRE A vízkezelő telep (-ek) kialakítására két megoldás kínálkozott. Vagy mindegyik nagyob termelőegység mellé egy külön tisztítótelepet kell kiépíteni, vagy egy nagy központi vízkezelő művet kell létesíteni. A két megoldás előnyei és hátrányai: a, Minden vizet helyben tisztítani. A vízkezelőmű kapacitása: Csepelen 80.000 m

3/d Halásztelken 66.000 m

3/'d Tökölön 16.000 m

3/d Sz.miklóson 28.000 m

3/d A megoldás előnye

: a nyersvizet nem kell hosszú távon szállítani. A megoldás hátran\a

: több épületet és üzemeltető létszámot igényel. b, Minden vizet egy helyre vezetni és nagy központi tisztítóüzemet építeni, max. 192.000 m

3/d kapacitásra. A megoldás előnye

: kevesebb építményt igényel, az egy helyre koncentrált üzem egyszerűbben üzemeltethető, karbantartási igénye kisebb. - 192 -