A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DR. SZENTI JÁNOS: A jégtörési tevékenység tapasztalatai és értékelése a Duna magyar–jugoszláv határszakaszán

1 . BEVEZETÉS A magyarországi jeges árvizek történetéből tudjuk,hogy a Duna folyam a Sió és a Dráva folyó torkolata között télen különlegesen viselkedik. Kár 1850-től észlelték Dévénytől a Déli Kárpátokig,hogy a Dunának ezen a szakaszán különösen nagy a jeges árhullámok kialakulásának.keletkezésének a veszélye. Az elmúlt 100 év alatt hét alkalommal yolt olyan jeges árví^ amelyik a Duna mentén katasztrófát okozott. Az árvédekezők jól tudják, hogy a jeges ár időben és térben váratlan jelenségei nehezen jelezhetők előre.Addig, amíg a nyári árvizek 4-5 nappal - meglehetősen nagy biztonsággalelőre jelezhetők, addig a jégtorlódáaok következtében lokálisan 30-50 km-es Duna-szakaszon előre nem jelezhető vízszínt magassággal árvízveszély keletkezhet. A Duna folyó síkvidéki szakaszain széles ártér helyezkedik el. Az árvízvédet mi fő védvonalak fokozatosan épültek ki, vonalvezetésük nincs összhangban a folyó árvizi sodorvonalával. Jellemző, hogy a ! minimális szélessége a hullámtérnek 460 m, a maximális 9,5 km. A közös vízgyűjtőn elhelyezkedő szomszédos országok a vi-l zek felhasználását, minőségének védelmét, és kártételeik elleni védekezést egymásra utaltságuk miatt csak közösen tudják megoldani. A magyar-jugoszláv közös vízgazdálkodási te- | vékenység több, mint 33 évre tekinthet vissza. A közös fela-í datokat és a tevékenységeket alapvetően meghatározta a két ország kormánya között a vízgazdálkodási kérdések tárgyában 1955-ben létrejött Egyezmény. Az Egyezmény aláírását követően az együttműködés az első évtől - 1956 - folyamatosan fejlődött és a jeges időszakok állandó gyakorlatává vált.A feladatok és a munkák irányítására, összehangoláséra alakult - 166 -