A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, X. Vízminőségi szeminárium (Szarvas, 1984. július 4-6.)

A 11. ábrán az ammonium-ion koncentráció évszakos változását ábrázoltuk, jól érzékelhetők a téli maximum és nyári minimum értékek. Azanmónia terhelés tendenciájának értékelésére a 12. számú ábrán anyagáramban átszámitvá ábrázoltuk a koncentráció változást. Ez alapján megállapítható, hogy az anyagáram egy jellemző magas értékre állt be 1976-tól kezdve. Hasonló tendenciájuk a fenolos jellegű vegyületek és a KOI értékének anyagárama is. Két éve kezdtük el vizrgálni a Duna vizének toxikus fém mikroszennyezőit. A VITUKI vizsgálataival megegyezően ugy találjuk, hogy a toxikus nehézfémek közül a Duna vizében a higany a legkritikusabb mikroszennyező. 1981 évben 0,76 ug/1 volt az eredeti mintából végzett vizsgálat átlagértéke. Az átlagkoncentráció és a terhelés időben növekszik, s gyakoriak az átlagot lényegesen meghaladó koncentrációk. Az átlagos kadmium szennyezés nem tekinthető veszélyesnek, de ha a VITUKI 1977-1979 közötti időszakról közölt adatai tartósnak bizonyulnak vagy az értékek emelkednek, a Duna kadmium szennyezettségével is számolni kell az ivóvízellátásban. 1981-ben a kadmiumra mért max. értékek l,0>ug/l, 19S2-ben a maximum értékek 2,65 j.jg/1 volt.lmig az átlag 0,1-0,2 jug/1 érték számottevő mértékben nem változott. Ezek az adatok elsősorban arra világítanak rá, hogy a jövőben nagy gondot kell fordítani a Duna ilyen irányú szennyezettségének vizsgálatára is. A Duna vizének mikroszkópos biológiai képében is a 70-es évek elején találunk először lényeges változást. A Stephanodiscus hantzschii, mely a Duna domináns kovaalgája Szemes Gábor vizsgálatai szerint az 1960-as években főleg egyesével fordult elő. Ez a megjelenési forma a 60-as évek végén és a 70-es évek elejére kezdett negváltozni. Az egyesével előforduló példányok mellett egyre gyakrabban találunk több egyedből álló különböző hosszirányú láncokat.A láncokban lévő egyedek száma 2-től - 60-ig terjedt. A Stephanodiscus