A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

4. A MAGYARORSZÁGI TALAJCSÖVEZÉS TÖRTÉNETÉKEK RÖVID ISMERTETÉSE A magyarországi talajcsövezési munkák reális megitéléséhes az előzőekben ismertetett bizonytalansági tényezők miatt szükséges a felmérést megelőző időszak talajcsövezési munkáinak rövid ismertetése. Hazánkban az első talajcsövezési munkálatokat 1852-ben a Vas megyei Bakófán német munkások végezték. Az alkalmazott módszer a gyakorlatban nálunk lassabban terjedt el, mint a fejlett európai országokban, bár Kvassay, Mezőgazdasági Vizmütanában /1880/ időtálló és ma is korszerű elméleti megalapozást és gyakorlati utinutatást ad. Megállapitja, hogy az alagcsövesés nem csupán egyszerű lecsapolás, hanem valóságos talajjavitás, amelynek igen nevezetes fizikai és vegytani hatásai vannak. Ennek ellenére, a Kultúrmérnöki Hivatalok nyilvántartása szerint 1879. és 1906 között csupán 26.000 ha mezőgazdasági területet talajcsöveztek. A századforduló tájékán készült talajcsövezésekből az 1960-as években jelentős terület feltárásra került. így Vas megyében Őrimagyarosd, Ják, Táplánszentkereszt, Káld, Rátót, Nemescsó községekben, a Sárvári ÁG területén Péterfán, a Szelestei MGTSZ területén Tuskós majorban, Győr-Sopron megyében Röjtökmuzsaj, Somogy megyében Kéthely, Hetés, Pamuk, Somogyjád és Toponár, Baranya megyében Zádor, Endrőc községek és a Szentegáti ÁG területén feltárt drénezések a jelentősebbek. A felsorolás természetesen csupán tájékoztató jellegű, a teljesség igénye nélkül. Valamenynyi feltárás bizonyitja, hogy a jól megépitett rendszerek 40-60 év távlatában is működőképesek, amennyiben a kitorkollások és a befogadók állapota megfelelő. Ezek megfelelő állapotban tartásához azonban elengedhetetlenül szükséges a drénezett területek helyének pontos ismerete. A századforduló körüli talaj csövezések közül a kataszter csak a Soproni ÁG 640 ha-os területét tartalmazza, amelynek felujii 194