A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

A CSEPEL-SZIGETI TÖLTÉS-HOLTMEDEH KERESZTEZÉS VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI llrehuss György Jalsovszky Jenő Szöllősi Zoltán Középdunavölgyi Vizügyi Igazgatóság 1. ELŐZMÉNYEK. Az árvízvédelmi töltések altalajvizsgálatával foglalkozó; hazai irodalom az utóbbi két évben rendre említést tesz az 195^. évi ásványrárói ós az 1980. évi hosszúfoki szakadásról. Nem véletlen, hiszen bizonyítottan mindkét szakadás egy régen feltöltődött holtmeder Uerosztozéai helyén következett be. A szigetközi altalajból a buzgárok iszapos-homoklisztet és finom homokot hordtak ki. A hosszúfoki szakadás ott következett be, ahol a fedőréteg a legvékonyabb, a homok legvastagabb volt. A homokréteg felett iszapos Mo települt [63. Az OVH utasitdsa szerint BUVIZIG is elvégezte az árvízvédelmi töltések és a hajdani folyómedrek keresztezéseinek felkutatását, Baló Zoltán javasolt módszerével [1]. A felkutatott keresztezéseket Fehér Árpád javaslata szerint sorolták és állapították meg veszélyességi fokukat [2]. A topográfiai módszerrel felkutatott 2o2 töltés-holtmederkeresztezés közül mindössze 8 esik a Csepel-sziget déli szakaszára /l.^9. öblözet, 02.02. árvédelmi szakasz, 25-39 tkm közötti része/, de altalajösszetételében hasonló az ásványrárói és hosszúfoki szakadási helyekhez, valamint az árvizi jelenségek is figyeltrafelhivóak /l.ábra/. A Csepel szigeten a községek védelmére a múlt század 5o-es évoi139