Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Dr. Schimdt Eligius Róbert: Kovács Lajos - Dr. Schimdt Eligius Róbert: Wein János

Kovács Lajos 1812—1890 Kovács Lajos, a magyar folyamszabályozás és köz­lekedésrendezés egyik úttörője 1812. február 25-én Ho­mokon született és 1890. december 19-én Szatmáron halt meg. Az alsóbb iskolákba Nagybányán járt, böl­cseletet és jogot Pozsonyban hallgatott, majd Széchenyi programjának hatása alatt közgazdasági tanulmányok­ra szánván el magát, a bányászati szakot választotta, amelyet Selmecbányán végzett el. 1839-ben a pozsonyi országgyűlés idejére képviselővé választották. Az 1848-i sorsdöntő pesti országgyűlésen Nagybányát képvisel­te. 1850 júliusában amnesztiát kapc\tt és avasi birtoká­ra vonult vissza. Kovács Lajos országos méretű és jelentőségű köz­gazdasági tevékenységének súlypontja a szabadságharc és az ezt megelőző néhány évre esik és szorosan Szé­chenyi országépítő programjához kapcsolódik. 1846-ban mutatják be Széchenyinek, aki körültekin­tő tájékozódás eredményeként eyüttműködésre szólít­ja fel a vele azonos gondolkodású, tehetséges, műsza­kilag és közgazdaságilag jól képzett, jó szónoki és szer­vezőképességű fiatal Kovácsot. Akkoriban a Tisza és mellékfolyói szabályozásának társadalomszervezési és műszaki kérdései állottak a »legnagyobb magyar« ér­deklődésének homlokterében. Ehhez a Tisza völgyét csatornázási és öntözési berendezésekkel virágzó mező­gazdasági területté és kertgazdasággá változtatni kívá­nó nagy munkához kellett az erélyes és állhatatos szer­vező, akit később a Tisza szabályozási Társulat közpon­ti igazgatójává is megválasztottak. A szóbanforgó nagy társulat létrehozásával Széchenyi — miként Kovács ír­ja — »az alapját akarta megvetni minden későbbi tár­sulati alakulásoknak az országban is kimutatni, hogy a népek életében csak a társadalmi út, az érdekek jó­zan egyesülése és közös vállvétés az áldást hozó.-» A Tiszavölgy rendezését célzó és Széchenyi által mozgatott nagy vállalkozásban Kovács együttműködött a7. akkori idők legnagyobb vízi mérnökeivel. így az 1846-ban a vállalkozás kezdetén hirtelen elhúnyt Vá­sárhelyi Pállal, majd Paleocapa Péter olasz származá­sú szakértővel, aki akkoriban Velencében az építési osztály főnöke volt, 1848. után pedig közlekedési mi­niszter, majd belügyminiszter is lett Olaszhonban. Amikor az országos közlekedések osztályát rend­szeresítették, ennek élére Széchenyit állították, aki az osztályán kidolgozott közlekedési tervjavaslatot felül­bírálatra Kovácsnak adta át. Az utóbbit ez a tervezet nem elégítette ki és ezért a Lánchíd-építő Clark Ádám segítségét igénybe véve maga »Javaslat a magyar köz­lekedési ügyek rendezéséről« címen igen rövid idő alatt olyan elaborátumot dolgozott ki, amelyben Széchenyi, de az alsó- és felsőház is »az egész országot magába foglaló, a közlekedés minden eszközeit felkaroló, mind Pestet, mint az ország szívét, mind az ország nemzeti­ségi viszonyait kellően méltányoló nagy egészet látott a munkában.« Az első magyar minisztériumban 1848—49-ben, Széchenyi közlekedési minisztersége idején Kovács La­jos közmunka- és közlekedésügyi osztályfőnök volt. Széchenyi betegsége alatt és lemondása után is több ízben maga vezette a minisztérium ügyeit. Kovács Lajost az Akadémia 1846. decemberi nagy­gyűlése a természettudományi osztály levelező tagjává választotta, amiről ő maga később sok humorral em­lékezett meg. Az akadémiai tagságra valószínűleg Hel­meczy hozta javaslatba, Vörösmarty, Bajza, Toldi és Bártfai pedig támogatta. Utóbbiakkal még mint selme­ci akadémikus ismerkedett össze és tartott fenn szoros barátságot. Már akkor hivatalos felszólítást kapott az Akadé­miától bányászati műszótár ügyében, melyen abban az időben néhány barátjával dolgozott is. Megválasztásá­ról szólva Kovács Lajos többek között a következőket írta: »Azon időben a természettudományokat tágkör­ben még csak a selmeczi akadémián művelték és tud­tommal a t. Akadémiának még addig bányász tagja nem volt«. Nagyobb munkái a már említett országos közleke­dési javaslatán kívül; Der Theiss—Köröse Kanal. Wien 1846., A Béke-párt története. Budapesti Szemle 1883., Széchenyi István közéletének három utolsó éve. 1846— 1848. Franklin Társulat kiadása, Budapest 1889. Dr. Schmidt Eligius Róbert. Wein János 18?9,—1908 Wein János bányamérnök, a budapesti vízművek első igazgatója, 1829-ben Német-Bogsányban, Brassó vármegyében született. Középiskoláit Nagyváradon és Temesvárott végezte el, majd a bécsi polytechnikum­ra ment. A szabadságharc miatt azonban félbe kellett szakítania tanulmányait. Előblb, mint nemzetőr, szű­kebb pátriája bányavárosainak védelmében harcolt, majd 1848. őszén Selmecbányára, a bányászati akadé­miára ment. A következő évet honvédként küzdötte végig és csak a szabadságharc után került vissza az akadémiára. Tanulmányait befejezve, előbb Resicán, majd Ruszkabányán szolgált, mint bányász. Később maga nyitott Hunyad megyében kisebb vasbányát, és 5 éven át e vármegye mérnöke is volt. 1866-ban Pestre jött, ahol nyomdát alapított. 1873 elején megválasztották a fővárosi vízmű igazgatójává. A főváros közönsége el­sősorban neki köszönheti, hogy ma a kontinens egyik legsikerültebb vízművét vallhatja magáénak. Kisebb bővítő munkálatok után, 1881 és 1882-ben, saját tervei alapján építette meg a mai napig is fenn­álló újlaki vízművet, majd az istenhegyi átemelő tele­pet és ezzel megteremtette a budai hegyvidék fejlődé­sének feltételét. 1884-ben elkészítette a Duna teraszkavics vizét hasznosító balparti vízmű tervét. Ezt a tervet tökélete­sítette, s 1893-ban nagyhírű utóda, Kájlinger Mihály valósította meg. Wein nemcsak felismerte és megjelölte azt a he­lyet, ahol Budapest természetesen szűrt, kielégítő meny­nyiségű; tiszta és egészséges vízhez juthat, hanem en­nek megvalósításáért szóval és tollal, éveken át kemé­nyen küzdött. Munkái közül kiemelkedőek: Jelentés a Duna folyam és a balparti vízvezeték vizsgálata alkalmával 1874—75-ben szerzett adatokról. Bp. 1877., Duna folyama és a balparti vízvezeték vizs­gálata. 1874—75. Bp., 1877. Cáfolat Beiwinkler érvelé­sére (Balpart) 1877., A főváros balparti vízvezetékének a kibővítése. Bp. 1882., Budapest főváros nyilvános víz­művei. Bp. 1883., Javaslat. Bp. 1883., Javaslat a főváros balparti részében a vízszükségletnek a jövőben való fedezése módjáról. Bp. 1883., Die Wasserversorgung der Hauptstadt Budapest. Bp., 1883., Budapest főváros víz­ellátásáról. Bp., 1887., Emlékirat a fővárosi végleges vízmű tárgyában, mint felelet a fővárosi közmunkák ta­nácsa műszaki osztályának jelentésére. Bp., 1888., Em­lékirat a fővárosi végleges vízmű tárgyában. Bp. 1888., Előadás Budapest főváros vízellátása tárgyában. Bp., 1889. Dr. Schmidt Eligius Robert 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom